Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

216 CCCXXI. SZÁM. ellenkezőleg a concret eset csak azt igazolja, hogy a tulajdonos hallgatag magatartása által, csupán egyideig, és csakis színleg engedte megtörténni a cselekményt a végett, hogy annál biztosabban kézrekerithesse a tettest, s megakadályozhassa az eltulajdonítást. Ez pedig kizárja a valódi a komoly beegyezést: a minek hiánya lopássá minb'siti a fennforgó tettet. Mindkét eset — a mi törvényjavaslatunk szerint is ekként lévén eldöntendő : az általunk javaslatba hozott szöveg — tekintetben megfelel az igazság követelményeinek, és ki is fejezi azt, a mit kifejezni szükséges. Nem módosítása, sem megoldása, vagy megszorítása annak, hogy a lopás csak az esetben követtethetik el, melyben az elvétel a jogosult beegyezése nélkül történt r ha ezen ismérv kizárására, a jogosultnak valódi és komoly beeggezêse követelietik. A törvényjavaslat világosan kimondja, hogy lopás az esetben forog fenn: ha a jogosult nem egyezett be a dolog' elvételébe. A beegyezés hiánya tehát: a törvényjavaslat szerint egyik lényeges föltétele a lopásnak. Ebből következik: hogy csak is a beegyezés léte által záratik M a bűntett e lényeges eleme. Hogy pedig beegyezés alatt nem értetik a látszólagos, a színleges nyilatkozat, sem pedig a passiv magatartás : ezt nem kell hosszabban bizonyítani. A színleges, a látszólagos magatartás egyátalán nem képezvén beegyezést; igen természetes és igen egyszerű, hogy a jogosított oly magatartása mellett, mely nem tekinthető beegyezésnek, a lopást megállapitottnak kell tekintenünk. Ez következetesen folyik — a törvényjavaslatban kifejezett eszméből, s nem egyéb, mint „a contrario

11 eredményülő következménye annak, a mit a javaslat tételes alakban, világosan kifejez. A kérdés, mely a tárgy tulajdonára vonatkozólag fentebb megérintetett : felmerülhet a beegyezést illetőleg is; mert megtörténhetik: hogy a tettes alapos okoknál fogva azon hitben van, hogy a tulajdonos — beegyezett, vagy beegyez az elvételbe ; azonban a következmény az ellenkezőt mutatja ki. Kérdés tehát, hogy a tettesnek e körüli tévedése által, kizáratik-e a lopás f Kérdés továbbá; hogy az erre adandó felelet támogattatik-e a törvényjavaslat rendelkezései által ? A római törvényekben erre is találunk külön megállapítást, melyet igaznak, s ma isérvényesnek kell elismernünk. „Is solus fur est, qui attrectavit, quod invito domino se facere sciât." Ez megegyez azzal, a mit fentebb a lopás subjectiv elemére nézve ekként formuláztunk : „A tettesnek tudnia kell, hogy 6 a dolognak eltulajdonitási vagy használási szándékkal való elvételére nincs jogosítva

11 : — a mi más szavakkal ekként fejezhető ki: tudnia kell

% hogy errenem nyert jogot attól, a kit a rendelkezés illet. A jogosult beegyezésnek léte vagy nem léte: objectiv körülményt, tényi föltételt képez. A jogos beegyezés nem léte : a büntetendő cselekmény létét, annak létezése ellenben : a büntetendő cselekmény kizárását állapítja meg. Tévedés fenforoghat minden büntetendő cselekményre, annak mindenik mozzanatára nézve. A tévedés alapulhat igen fontos, és elhatározó okokon, s a körülményekből világosan kiderülhet : hogy a tettes semmi esetre sem követte volna el azon tettet, ha azon körülményt, melytől annak büntetendő volta függ, tudta, ismerte volna. Valamit nem tudni, vagy valamit nem ugy tudni, a mind a dolog áll : ez a mindennapi esetek közé tartozik, s nem is szükséges, hogy a cselekvő más által — szándékosan vezettetett legyen a tévedésbe: saját érzékeink, saját felfogásunk, a külviszonyok különböző hatása, különböző szellemi tehetségeinkre, a legjobb hiszem mellett is, eredményezhetnek oly tévedést, mely az ez által vezetett cselekvésünket — ha annak elhatározó szellemi indokától eltekintünk — a büntetendő törvényekkel hozhatja összeütközésbe. Egész kiterjedésében nem lehet az ily cselekvést szándék nélkülinek mondani: mert a tettet magát akarta a cselekvő; csupán a tettnek valamely körülményére, vagy egyik lényeges mozzanatára nézve volt tévedésben. A tévedés azon jelentősége és hatálya, melylyel ez a polgári jogban bir, itt nem jő tekintetbe: a büntető törvények kizártnak tartják a szándékot mindenik oly esetben, melyben a cselekvés valódi indokát: a tettesnek a cselekmény ténykörülményei körüli téve-