Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 207 A lopásnak a justiniáni törvényekben elfogadott legális definitiója igy szól: „Furtum #$t contrectatio rei fraudulosa lucri faciendi gratia, vel ipsius rei, vel etiam usus eius f possessionisve, quod lege naturali prohibitum est admittere." A külcselekvés a „contrectatio" által van kifejezve, a mi a római jog több helyén ^auferre", loco movere", „amovere", synonimákkal említtetik, és valódi értelme, mindekkorig sok nyomozás és értelmezés tárgyát képezte. Az újabb német románisták nagy része — ellentétben az olaszokkal és francziákkal, a „magához-vonás" — az eltulajdonítás eszméjét látják „a contrectatió il szó által kifejezve, s Rein, a kit a római büntető' törvények tekintetében nagy tekintély illet meg, ezen szót ekként értelmezi: „Contrectare eigentlich Ansichziehen, als frequentativum von trahere, ist der allgemeinste Ausdruck für die Handlung, in welcher sich der animus furandi ausspricht, 11 Az „Ansichziehen" „magához-vonás", „tulajdonná-tevés" kétségtelenül megfelel mindazon bűntetteknek, melyek által másnak vagyona elsajátittatik, s igy a „contrectare" Összefüggésben az ^invito domino"-val átalában mindazon bűntettekre alkalmazható, melyekben a „furti animus u külső' cselekvés által foganatosittatik. Minthogy pedig mind a lopásnál, mind a sikkasztásnál, valamint a talált vagyon elsajátításánál is, az idegen dolog a tulajdonos akarata ellenére, másnak birtokába vonatik : ez okból a contrectatio — Bein, értelmezése szerint, a most emiitett mindhárom bűntettnek megfelel. Tudjuk egyébiránt, hogy a római jog szerint — a classikus jogászok koráig, a rablás, valamint a csalás több esete is : a jurtum fogalma alá tartozott, a minek megfelelőleg a régi definitiókban, a contrectatiónak azon minősítése „fraudulosa" — tekintettel a rablásra nem is fordul elő. A contrectatio tehát ezen bűntetteket is átfoglalta, mert ezek is — elvonás, eltulajdonítás által hajtattak végre. Igy találjuk Gaiusnál III. 20. 9. „qui res alinéas rapit, tenetur etiam furti, quis enim magis rem alienam invito domino contrectat, quam qui rapit." Az tehát vitatlanul áll, hogy a római jogban a lopás és a sikkasztás ugyanazon egy bűntettet képezték, s hogy az elkülönítés — a két cselekmény külön véghezviteli módjai szerint a római törvényekben nem eszközöltetett. Vitatlanul áll továbbá az is: hogy a „rapina", később kihelyeztetett a furtum fogalmából, valamint, hogy a Stellionatus a csalás legtöbb esetét, a furiumtól különböző specialis bűntetté alakította át. Érintetlenül maradt azonban a furtum által átfoglalt lopás és sikkasztás mindvégig : ugy, íhogy e két cselekmény, Róma utolsó idejében is, egyetlen-egy bűntettet képezett." A furtum elnevezése alatt egybefoglalt e külön irányú két cselekménynek megkülönböztetése: a későbbi kornak maradott fenn, és igen sok tinta fogyott el annak fejtegetésében : vájjon már a középkori német törvényekben és joggyakorlatban vitetett-e véghez azok megkülönböztetése ? A tudósok nem menttek azon hiúságtól, mely saját nemzetének ősi tulajdonául szereti követelni azt, a mit a későbbi felvilágosodás mint helyest és igazat felismer. Az eszmék nem hagynak maguk után oly nyomokat, mint a geológiai változások, s különösen egy alárendelt részletkérdés középkori állásának buvárlatánál, e kevéssé művelt időből felmaradt határozatlan, és homályos feljegyzések, a legeltérőbb következtetésekre szolgálhatnak alapul. Tény az, hogy midőn a lopásnak és sikkasztásnak külön természete, s e két cselekmény különböző bünösségi foka mindinkább közmeggyőződéssé vált: több német tudós fáradott annak kimutatásán, hogy a németek már a középkorban ismerték és alkalmazták e megkülönböztetést. Találunk több oly fejtegetést, mely a kitűzött czél elérése végett azt is bizonyítja, hogy ezen — az abstractiókban oly kevéssé jártas korban a németek, „a tettleges és az eszményi birtoklás" különbségeit ismerték. E kifejezésre jegyzi meg Köstlin találóan — hogy ez oly szó, mely igen alkalmas időben jelentkezik akkor, midőn a fogalom hiányzik. Magát a főkérdést illetőleg — minden elfogulatlan összehasonlitása a középkor maradványainak azon eredményre vezet: hogy a lopás és a sikkasztás közötti különbségnek világos felismerése a Carolina előtti törvényekben és jogfelfogásban nem hatolt keresztül. Ezt constarálják a
