Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
t 208 CCCXXI. SZÁM. leghivatottabb férfiak legújabb művei is, s azon folytonos behatásnál fogva, melyet a római jog: a középkor jogi felfogására gyakorolt ezen eredmény a megezáfolhatlanság erejével bir. De ezen tényből fontos következmény származik a fenforgó kérdésre. Az által ugyan is, hogy a Carolina előtti német törvények, városi statútumok, s a joggyakorlat nem különböztették meg e két eszmét : az által e két cselekmény egysége, a németekre nézve históriai jelentőséggel bir. De minthogy a közösség csakis a contrectatioban — vagyis az eltidajdonitásban, de nem egyszersmind az eltidajdonitds módjában nyilvánul, sőt ez utóbbit illetőleg az ellentét élesen nyilatkozik : ez okból a fogalommeghatározás egysége, hiba, sőt veszély nélkül nem volt többé visszaállítható. Ez azonban nem gátolta: hogy a históriai irány — a régebben egy fogalom alá foglalt két különböző büntettet egy fejezet alatt egyesítse. Ezen egyesítésnél a német történelmi irány emelkedett túlsúlyra, melyet egyébként — különösen az újabb időkben, a nagy nemzet tudósainál különös súlylyal látunk érvényesülni. Ezen irány további fejlesztése volt az, hogy a talált, és a tévedésből a jogosulatlan birtokába jutóit dolognak elsajátítása — mire nézve a cselekvési mód, bizonyos vonalig — a sikkasztástól különböző ismérvet nem mutat; ez utóbbival egy fogalomban egyesittettek. A német birodalom büntető törvénykönyvének ezen rendszere a mondottaknál, és a legilletékesebb szakférfiak által nyiltan hirdetett nyilatkozatoknál fogva : nem átalános elvit hanem specialis német jogtörténelmi szempontra vezetendő vissza. De mert elhatározó indokát csak is egyedül ^ -német történelemben találja: ez okból reánk nézve; legfőbb varázsát és vonzerejét elveszti. A magyar törvényjavaslat előkészitésénél nem tekinthetvén döntőnek azon szempont, hogy mely beosztás egyez meg a régi német jogtörténettel: mi utalva voltunk a bűntettek osztályozásánál és az egyes cselekmények sorrendénél, a mennyire lehetséges és fontos tekintetek az ellenkezőt nem ajánlották, az objectum azonosságán fölül, mindenik bűntett sajátos természetét, és ismérveit figyelembe venni, s az egybefoglalást, valamint a szétválasztást, a közelséget vagy távolságot, szóval a sorrendet, ezen criteriumok szerint meghatározni. Ezt véve irányul, ugy a közös, valamint a különböző elemeknek vizsgálata; a német birodalmi törvénykönyv beosztásának mellőzését, s más — a criteórionok közösségének vagy hasonlatosságának megfelelőbbnek látszó beosztást indicált. A lopás és sikkasztás közt ugyanis essentialis különbségek vannak, és pedig: 1-ször. Nem lehet kétségbevonni, és senki által sem tagadtatik, hogy a lopás a tulajdoni jog elleni bűntett ugyan: de közvetlenül a birtok — vagy a birlalat ellen van irányozva. A lopás első rendben azon physikai viszonyt zavarja meg, mely a birtokló vagy birlaló személy és a birtokolt vagy birlalt dolog közt létez. Ellenben a sikkasztás csakis a tulajdoni jog ellen irányul; tárgyát kizárólag a tulajdoni jog képezi. A dolog maga már át van adva; a tulajdonos physikai behatásának azon dologra való gyakorlása: az Ő akaratából, és jogosan megszűnt. Ez tehát nem violáltatik a bűntett által. 2-szor. Különbség van a cselekvés nemében, a véghezvitel módjában; mert a lopás — elvétel: a sikkasztás pedig — megtartás által jő létre. 3-szor. A lopás bevégeztetik a dolog aprehensiója által (nem ugyan a hozzányulás, a megfogás értelmében véve e szót) : ellenben a sikkasztásnál az aprehensióval még csak meg sem kezdetik a büntetendő cselekmény, 4-szer. Különbség van, s különbség teendő a két cselekmény büntetési tételeiben is: a minek indoka — - annak helyén ki fog emeltetni. Nagy lényeges különbség mutatkozván tehát a két cselekmény közt : törvényjavaslatunk nem foglalhatja egy fejezetbe a két delictumot. De egymás mellé — habár külön fejezetekbe sem tartatott sorozhatónak ; mert közelebb állók és egymáshoz hasonlóbbak azon bűntettek, melyekben?
