Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
204 CCCXXI. SZÁM. vagy a jogosan átvett idegen vagyon jogellenes megtartása, illetőleg az azzal való jog' ellenes rendelkezés által ; vagy pedig az által, hogy a tulajdonos saját vagyonának átadására ravaszsággal rávétetik; végre az által, hogy másnak vagyona jogellenesen megsemmisíttetik vagy megrongáltaük. Ezen osztályozási szempont szerint: az első csoportba foglaltatott a lopás — XXVI-ik fejezet, a rablás és a zsarolás •— XXVII-dik fejezet; a másodikba: a sikkasztás, zártörés — és hűtlen kezelés — XXVIII-ik fejezet; a jogtalan elsajátítás XXIX-ik fejezet — és habár improprie: az orgazdaság és a bűnpártolás —XXX-dik fejezet; a harmadik csoportba vétetett: a csalás — XXXI-ik fejezet; az okirathamisitás — XXXII-ik fejezet; és a közirat hamisítással együtt czélszerüségi okból — az orvosi és községi hamis bizonyítványok kiállitása és használása — XXXIII-ik fejezet ; a bélyeghamisítás — XXXIV-ik fejezet; végre a csalárd és vétkes bukás — XXXV-ik fejezet. À negyedik osztálynak csupán egy fejezete van: más vagyonának megrongálása — a XXXVI-ik fejezet. XXVI. FEJEZET. A lopás. A német birodalmi büntető törvénykönyv, a porosz büntető törvénykönyv nyomán: a lopást és sikkasztást egy fejezet alá foglalta. A jelen törvényjavaslat e cselekmények mindegyikét külön fejezetbe osztotta. A német birodalmi büntető törvénykönyv, a lopásnak és sikkasztásnak egy fejezetbe foglalása által: e két bűntettnek legközelebbi rokonságát fejezte ki. A magyar törvényjavaslat azon beosztása által, hogy a lopás és sikkasztás közé, mintegy beékelte a rablásról és a zsarolásról szóló fejezetet: azt fejezte ki, hogy a lopásnak és sikkasztásnak — a német törvényben elfogadott legközelebbi rokonságát nem ismeri el. A német birodalmi büntető törvénykönyv az összesítést még tovább terjesztve, mint elődje: a 246. §-ban a sikkasztás fogalmába egyesitette n a talált vagyon eltulajdonítását* — a Funddiebstahl vagy Fundunterschlagung vétségét is : mig a porosz büntető törvénykönyv 225. §-a csak bizonyos meghatározott ügylet folytán és visszaadás vagy repraesentálás föltétele mellett átadott dolgoknak az azt átvevő általi elsajátítását nyilvánítja sikkasztásnak. Ellenben a talált vagy a véletlen folytán a birtokos kezeihez jutott dolognak jogtalan elsajátitását megkülönböztetve a tulaj do nképeui sikkasztástól: azon cselekményekről külön szakaszban a 226. §-ban rendelkezik. Az Összefoglalás, valamint az elkülönítés, különböző felfogáson alapulván: a magyar javaslatnak a német büntető törvénykönyvtől eltérő felosztása, az irányeszme szempontjából indokolandó. Oly törvényhozási munkálattal szemközt, milyen a német büntető törvénykönyv, rendszert involváló kérdésekben az eltérés hallgatással nem mellőztethetik. E helyütt mindazonáltal egyedül a lopásnak és sikkasztásnak egymástól való elválasztása vizsgáltathatik : ellenben a sikkasztásnak a német törvénykönyv szerinti egyesitése egy fogalom meghatározásba a talált vagyon eltulajdonításával, vagyis a magyar javaslatban használt conprehensiv megjelölés szerint — n a jogtalan elsajátitással u — csak a XXVII. fejezetnél kiséreltetik meg. Mielőtt a különválasztás benső indokait fejtegetnők: nem lesz fölösleges a porosz büntető törvénykönyv befolyását az utána létrejött németországi büntető törvénykönyvekre példákban felmutatni. Csak a legnagyobb német államok büntető törvénykönyveit emeljük ki, azon chronologiai sorrend szerint, a mint azok életbe léptek.
