Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 205 Az 1851-ben, tehát közvetlenül a porosz büntető törvénykönyv után hatályba lépett badeni Mntető törvénykönyv nem fogadta el a porosz törvénykönyvnek ezen osztályozását; mert habár •egymásután következő, de mégis két külön czimben intézkedik a lopásról (XXVI. czím) és a sikMasztásról (XXVII. czím). Az 1861-ben hatályba lépett bajor büntető törvénykönyv, szintén nem egyesíti a kérdéses két cselekményt, s XV-ik fejezetében tárgyazza a lopást, XVI. fejezetében pedig a sikkasztást. Az 1868-ik évben életbe lépett szászországi büntető törvénykönyv pedig a „<z tulajdon elleni büntetendő cselekményeket* egy átalános czím alá foglalva: azok egyes fajait — nem külön fej erzetek szerint, hanem csupán külön marginális megjelölésekkel különbözteti meg. A sorrend, melyben a tulajdon elleni büntettek egyes fajai előfordulnak, a következő : Mindenekelőtt áll a lopás •— 272. czikk; azután következik a zsarolás — 282. czikk; «ezt követi a csalás — 284. czikk; erre következik a sikkasztás — 287. czikk: s annak egyes, válfajai; végre a 292. és 293. czikkek az orgazdaságról szálának. Talán feltünhetik, hogy az elősorolt bűntettek közt a rablás épen nem említtetik ? A szász büntető törvénykönyv nem tekintette ezen büntettet a vagyon elleni merényletnek; hanem azoa lényeges ismérvénél fogva, mely szerint a személy elleni erőszak által hajtatik végre : a személyes „szabadság elleni bűntettnek vette, s az ezen osztályba tartozó bűntettekről szóló hatodik fejezetben intézkedik róla. Ha a kiemeltekhez hozzáadjuk az 1869-ik évi hamburgi törvénykönyvnek idevonatkozó •felosztását : világosan látjuk, hogy a porosz törvénykönyvnek emiitett egyesítése nem tett hódításokat, s hogy az — az északnémet büntető törvénykönyv létrejötte előtt — melynek első tervezete szintén két külön fejezetet szentelt e két cselekménynek, communes opinionak nem volt tekinthető. A nem-német államok legújabb büntető törvénykönyvei és büntető törvénykönyv tervezetei szintén nem egyeznek meg a porosz és a német birodalmi büntető törvénykönyvek említett jrendszerével. Mindenekelőtt felemiitjük az 1859-ik évi olasz büntető törvénykönyvet, mely Il-ik fejezetében tárgyazza a tulajdon elleni bűntetteket, s ezen fejezet I-ső részében foglalkozik a tulajdon elpusztításával , a zsarolással és a rablással; a fejezet második része szól a lopásról; a harmadik a csalásról, a jogtalan elsajátításról s a csalás egyéb fajairól. Ezen utóbbi résznek egyik — a csalás s a kényszerhelyzettel való visszaélés után következő esetét képezi a sikkasztás. A belga büntető törvénykönyv IX. czíme rendelkezik: A tulajdon elleni bűntettekről és vétségekről. Első fejezetének I. része: az egyszerű lopást; második része: az erőszakkal vagy fenyegetéssel elkövetett lopást (rablást) és a zsarolást foglalja magában. Az emiitett törvény második fejezete szól a csalásról, ennek első fajaként a hamis bukást, második fajaként — Section II. — a bizalommal való visszaélést •— vagyis a mi fogalmunk szerinti sikkasztást — harmadik faja gyanánt: — Section III. — a tulaj donképeni csalást — De l'escroquerie et de la tromperie tárgyazván. Az -orgazdaság ezen fejezet utolsó — a IV-ik — sectióját képezi. A zürichi büntető törvénykönyv — sajátságos felosztási rendszer szerint, különbséget tesz a vagyon elleni bűntettek és a csalás, valamint a hamisítás közt. Az előbbiek fí A vagyon elleni bűntettek 11 megjelölés alatt, a nyolczadik czimben — „a csalás u pedig ide számítva a hamis magánokirat általi károsítást s a hamisítás némely eseteit: a kilenczedik czimben fordulnak elő. A sorrend mindazonáltal, melyben az úgynevezett vagyon elleni bűntettek egyes fajai elhelyezvék : lényegesen eltér a német birodalmi törvényvben követett felosztástól, s a következő: A fejezet élére — a 157. §-ba a rablás helyeztetett, ezt követi a 161. §-ban a zsarolás; :a, 162. §. intézkedik: a lopásról; a 171. §. tárgyát a sikkasztás fogalmának és bevégzési momentumának meghatározása — s végre 178. §. tárgyát az orgazdaság képezi.
