Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
184 CCCXXI. SZÁM XXÍT. FEJEZET, A személyes szabadságnak magán személyek általi megsértése. „A német büntető törvénykönyvek— s különösen a porosz büntető törvénykönyv — különbséget tesznek az emberrablás (Menschenraub) s a tulajdonképeni elragadás (Entführung) közt. Az első elkövettetik az által, hogy valaki más személyt erőszakkal vagy ravaszsággal hatalmábakerit azon czélból: hogy azt kitegye, vagy segély nélküli állapotban elhagyja, vagy pedig rabszolgaságba, szolgaságba (Leibeigenschaft), vagy végre valamely külföldi hatalom katonai, illetőleg tengerészeti szolgálatába vigye. Ilynemű büntettek, melyek egy más század erkölcseire és szokásaira emlékeztetnek, ma már csupán képzeleti büntettek, melyeket „igen helyesen hallgatással mellőzött a franczia Code, s melyeknek megbüntetésére az új büntető törvénykönjek behozatala óta, kétség kivül a német törvényszékeknek sem volt alkalmuk." Ezen bevezetéssel kezdik a belga büntető törvénykönyv tervezetének készítői a gyermekrablásról szóló fejezet indokolását, mely bevezetést, minthogy az a mi nézetünket és álláspontunkat is kifejezi; saját indokaink gyanánt repróducáljuk: mindjárt most megemlitve egyszersmind azt is: hogy az egyéni szabadság elleni bűntetteket és vétségeket illetőleg nem ez az egyedüli kérdés, melyre nézve a mi felfogásunk a német birodalmi büntető törvénykönytol lényegesen eltér. A cselekmények, melyekről javaslatunk XXII. fejezete intézkedik : a belga büntető törvénykönyv két fejezete közt vannak elosztva. Az egyik az — melyet felemiitettünk ; a másik : a VIII. czím IV. fejezete — illetőleg a fejezetnek 434., 435., 436., 437. és 438. czikkei. Ez utóbbi fejezet a következő feliratot viseli: Az egyéni szabadság salak sérthetlens ege ellen magánszemélyek által elkövetett megtámadásokról. Összehasonlítva az ezen két fejezetben meghatározott bűntetteket és vétségeket, a német birodalmi büntető törvénykönyv XVIII. fejezetében meghatározott cselekményekkel, — ha eltekintünk azoktól, melyek a lak sérthetlenségének megtámadására vonatkoznak — ki fog tűnni: hogy az. emberrabláson kivül is több oly bűntett és vétséget ismer a német büntető törvénykönyvnek a személyes szabadság elleni bűntettekről szóló fejezete, melyekről a belga büntető törvénykönyvek említett fejezetei mitsem szólanak ; sőt ha a belga büntető törvénykönyv e fejezetei combináltatnak ezen törvénykönyvnek VI. czíme II. fejezetével, mely a fenyegetésről szól -— Des menaces d'attentat contre les personnes ou contre les propriétés — még mindig maradnak oly cselekmények, melyek a német birodalmi — s az ezt megelőző német büntető törvénykönyvekben — ámbár nagyon különböző tényálladékokkal — büntetendő cselekményekké tétettek, s melyeket a belga büntető törvénykönyv hallgatással mellőzvén, büntetendőknek nem tekintett. De minthogy ugyanazon cselekmények — melyeket a belga büntető törvénykönyv nem tartott büntetés alatt eltiltandóknak, s melyek az olasz törvényjavaslatban is — egyet kivéve — de ez is egész más tényálladékkal, mellőztettek: azért találtuk főleg nyomatékosnak a belga tudósok fent kiemelt mondatát, mely egyszersmind figyelmeztetést és mintegy felhívást képezett: hogy különösen az ezen fejezetnél felmerülő kérdésekben, eltekintve a német törvénykönyv kétségtelenül nagy tekintélyétől, önállóan és behatóan vizsgáljunk minden cselekményt, melynek a büntetendők közé felvételét, s minden elemet, melytől a bűnösséget föltételezendőnek indítványozzuk. Ezen önálló—de beható birálat eredménye lett: hogy javaslatunk mellőzi a német emberrablást — ; legalább azon értelemben, melyben azt a német büntető törvénykönyv 234. §-a veszi ; azon okból : mert antiqualt, s mert viszonyaink közt elő sem fordulhat ; mellőzi a kényszerítést (Nöthigung) — n az új kor philosophiai abtsractiőjának e szülöttét", mellőzi végre a bűnös vagy jogtalan czél nélküli puszta fenyegetést, mint oly cselekményt, mely semmiféle jog ellen nemiével
