Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCIXL SZÁM. 185 irányozva, semmiféle jogellenes czélból nem foganatosíttatván, s véghezviteli alakjában sem okozván valódi sérelmet: büntetendő jellege csupán abból származtatik, mert a fenyegetés által a fenyegetettben kellemetlen érzés, félelem költetik fel. A mi az emberrablást illeti — ahhoz — a mint a belga törvénykönyv előkészítői mondták, hozzáadhatjuk még Johnnak — Németország egyik legkitűnőbb criminalistájának 7 — s tagadhatatlanul legélesebb critieusai egyikének következő enuntiatióját : „Stellt die Gesetzgebung ein solches Verbrechen auf, so bewegt sie sich dabei wesentlich ím Gebiete der Phantasie; nicht aber kann sie sich dabei auf praktische Erfahrungen stützen. Wenn man also schon auf die Phantasie angewiesen ist, wie soll man sich denn die Aussetzung eines erwachsenen, gesunden Menschen denken," s más helyen. „Zu verstehen ist es daher, wenn frühere Entwürfe sofort ihre Phantasie auf „entfernte Weitgehenden" richteten. Hiefür liefert ja Philoktet auf Lemnos; Äriadne auf Naxos und vor Allem Robinson Crusoe allgemein bekannte Beispiele. Aber zweifelhaft möchte es doch sein, ob derartige Beispiele ausreichend sind, um einem Strafgesetzbuche für den norddeutschen Bund Veranlassung zur Aufstellung eines besonderen Verbrechens zu geben." Világos ebből, hogy az emberrablás bűntette, azon formában, a mint azt a német büntető törvénykönyv még fentarrja — John szerint is, csak mint a rég eltűnt hajdannak történelmi reminiscentiája jöhetett az újabb büntető törvénykönyvekbe ; maga a cselekmény — a létező állami és nemzetközi viszonyok közt — tárgy nélkülivé, képzelhetetlenné vált. Egy nagykorú — eszének és physikai erejének birtokában levő embert nem lehet ma egy lakatlan vadonban, az emberek és a hatóság szemeitől teljesen elvonva, az elemek és az állatok martalékává kitenni. A kitett ember — ha szabad lábon hagyatik — megtalálja az utat a hatósághoz ; ha pedig megkötöztetve éhhalálnak tétetik ki: ezen eset ugy sem tartozik az emberrablásról szóló szakasz alá. Holschner megkisérlé tényálladékot componálni a porosz büntető törvénykönyvek — lényegben a német büntető törvénykönyv 234. §-ával egyező 204. §-a számára „gyakorlati jelentősége lehet" — ezt mondja maga — e rendelkezésnek oly személyekre vonatkozólag, a kik másokat nyerészkedési czélból kivándorlásra csábítanak, s a távol külföldön nyomorban hagynak. De mi Holschner tekintélye daczára is kételkedünk, hogy ezen esetet valaki emberrablásnak, — sőt ha az elnevezéstől eltekintünk — gyermekkitétel analógiájára — emberkitételnek minősítse. Bármennyire akarnók kitágítani e fogalmat, az emberrablás ma már anachronismus, és nem tartozik azon eshetőségek közé, melyekkel komolyan foglalkozni, s melyeket — a magyar büntetető törvénykönyvnek intézkedései tárgyává tenni kellessék. A személyes szabadság oltalma — kétségtelenül szükségszerű feladata a magyar büntető törvénykönyvnek is, a személyes szabadság alatt .— a személynek a törvény korlátai között, önnön magával való szabad rendelkezése — söt büntető jogi szempontból csak is ez értendő. Ha tehát valaki más által jogellenesen hatalomba kerittetik, ha szabadságától — habár rövid időre jogtalanul megfosztatik : ez a mi törvényjavaslatunk szerint is büntetendő cselekményt képez, s a bűntett súlya fokoztatik azon idő tartama szerint, a meddig a szabadságától megfosztott embertől önszemélye fölötti rendelkezési joga elvonatott; fokoztatik továbbá a szabadság elvonásával összekötött más bűntettek által •—• 3Î3., 314., 315. §§. Lehetőnek •— habár nem valószínűnek tartjuk mi is, hogy valaki megfosztassák személyes szabadságától azon czélból, hogy valamely külhatalom katonai — szárazföldi vagy tengerészeti szolgálatába — hurczoliassék, vagy hogy rabszolgaságba ejtessék: mindazonáltal — föltéve, hogy ezen eset ma még előfordulhat — ez nem önálló, külön bűntett, hanem a személyes szabadság elvonásának egyik — súlyos esete. Erről intézkedik törvényjavaslatunk, ámbár nem téveszthettük szem elől, hogy a legújabb büntető törvénykönyvek közül sem a belga, sem a zürichi nem emiitik ezen esetet ; de intézkedtünk —• mert bizonyos fokig — az elkövetésnek lehetőségét képesek vagyunk képzeletünkben visszatükrözni ; s mert John is — a ki a phantasticus alakítású esetnek kigyomlálását erélyesen követeli, a bűntett FŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1875/8. 24
