Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

172 CCCXXÍ. SZÁM. ! \ meghatározott különösen súlyos sérülések bekövetkeztek; és 4—8 évig terjedhető' fegyházbüntetést, ha a tettes szándéka előre is ezen következményekre irányult, és ezek be is következtek. ) Geyer ezen törvényjavaslatról irt birálatában, a kiemelt tételre vonatkozólag azt mondja : „Die Strafordnung im §* 235. Z. 6. steht nicht im richtigen Verhältniss zu der des §. 231. Auch i bei der tödtlichen Verletzung (231. §.) ist der regelmässige Strafsatz 4—8 Jahre Freiheitsstrafe. j A két esetnek megkülönböztetését, s a büntetési tételek azonosságának megszüntetését — j a nevezett iró szükségesnek találja, még pedig nem a 231. §. büntetésének emelése, hanem a , ( 235. §. emiitett büntetési tételének — a súlyosabb esethez való viszonyításból resultáló arány | szerinti enyhítése által. Az ajánlott rendszer tehát az — melyet a mi javaslatunk követ. \ A német büntető törvénykönyv nem kerülte ki figyelmünket; s láttuk, hogy ennek \ 226. §-a — a súlyos eredmények előidézére determinált dolussal irányzott testi sértés esetében, 2 —10 évig terjedhető fegyházat, a 227. §. pedig az esetre, ha az eredmény halál volt, 3—10 évig terjedhető fegyházat állapított meg. De mi nagyobb különbséget találtunk e két eset közt — s nagyobb különbséget talál csaknem valamennyi legújabb büntető törvénykönyv és tervezet — (6 évtől 8 évig terjedhető fegyház a két közötti különbség az olasz javaslat szerint — 375. czikk 2. §. és 381. czikk combinálva a 30-dik és 31-dik czikkekkel) hogysem a német rendszert j utánozhattuk volna. Nincs kifogásunk az egyenlővé tétel ellen — ha a sértett ellen physikai erőszak is alkalmaztatott: az esetről intézkedik is a 314. §. 3. pontja; de egyátalán — s minden különös súlyosító mozzanat nélkül, az eredményben annyira különböző cselekményeknek Î ugyanazon büntetés alá foglalására — a német büntető törvénykönyv tekintélye által sem határozhattuk el magunkat. A 296. §-hoz. Halálos testi sértés büntette követietik el, s 6 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő: ha a tettes szándéka a 293. és 294. §§-ban meghatározott következményekre volt irányozva s a megsértettnek halála következett be. A fentebbiek után kevés mondandónk van arra nézve, a mi e szakaszban foglaltatik, s indokolásunk feladatául inkább az maradt, a mi a 296. §-ban nem foglaltatik. Törvényjavaslatunk e szakasza — a szándékos testi sértés áital okozott halálos eredményt különösen qualificált esetnek csak azon esetben emeli ki: melyben a tettes szándéka, a 293. és 294. §§-ban megjelölt súlyos * következményekre irányult, de a cselekmény a megsérültnek halálát okozta. Mellőzi azonban a törvényjavaslat azon esetet -~ melyben a szándék nem irányult a 293. és 294. §§-ban megjelölt súlyú sérülésekre: hanem csupán könnyű testi sértésre: mindazonáltal a sérült halála következett be. A kérdés jogosult: hogy miért mellőztetett ez utóbbi eset? Annál természetesebb e kérdés: mert az előbbeni szöveg 296. §-nak összehasonlításából a mostani szöveggel kitűnik: hogy abba a kérdéses eset is felvétetett. Ha a theoriák szerinti elnevezésekben kedvünk telnék : azt mondhatnák, hogy a subjectiv irányt követők — a könnyű testi sértésből származott halálnak a qualificált esetek körüli Mhagyásában

y saját elméletük érvényesülésére fognak ismerni; ellenben az objectiv iránynak követői — törvényjavaslatunk 296. §-a ellen, a subjectiv theoria iránti túlságos engedékenységet fogják vádul felhozni. A kérdéses esetben ugyanis a tettes szándéka — nem volt irányozva sem a halál előidézésére, mert ez esetben szándékos emberölés léteznék ; sem súlyos testi sértésre : mert ezen eset fel van véve a qualificáló momentumok közé. Az okoskodás tehát nem indokolatlan : hogy a törvényjavaslat nem akarván a tettes akaratával és előrelátásával össze nem ftiggő eredménynek mi-