Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 141 meggyilkolását határozza el; a terv elkövetésének gondolatját, a fájdalom, a szégyen érzete költik fel benne, sokáig küzd a gondolattal, belátja tettének minden következményeit : de legyőzve a higgadt észnek tanácsát, a véres tett elkövetése eltökéllett szándékká vált benne, melynek kivitelére a fegyvert megszerzi, s magához veszi. Tegyük fel — hogy napokkal, hetekkel ezután meghallván, hogy a kiszemelt áldozat anyjával kéjeleg : ennek lakába megy, s oly helyzetben találja anyját és kedvesét, mely helyzet felzavarja lelkének viharát, az őrjöngés dühét költi fel szivében, s ezen indulatok zavargása alatt anyjának kedvesére süti fegyverét, s ezt agyonlövi. A tett nyugalommal határoztatott el : de indulatban hajtatott végre. Több törvény — s Haus szerint a belga is : gyilkosságnak mondja a cselekményt : ellenben a német birodalmi büntető törvénykönyv szerint csak szándékos emberölést képez. Bemer azt mondja: „Man würde indessen doch schon zu weit gehen, wenn man aufstellte, dass während der Ausführung einer bereits mit Ueherlegung unternommenen Tödtung eintretender Affect den Begriff les Mordes nicht mehr aufhebe. Dies lässt sich vielmehr nur von solchen Affecten behaupten, die durch das Schreckliche der That selbst oder durch den Kampf mit dem Schlachtopfer geweckt werden. Im Uebrigen hat man vielmehr zu erwägen, dass das Gesetz, indem es schlechtweg sagt „ausgeführt" die ganze Ausführung bezeichnet. Tritt also während des überlegten Unternehmens ein anderweitiger Affect ein, ohne welchen es wohl nicht bis zur Vollendung der Tödtung gekommen wäre, so lässt sich die ganze Ausführung nicht mehr mit Sicherheit auf Ueherlegung zurückführen, und es ist dann nur Todtschlag erwiesen. Mi ezen eszmét fogadtuk el, s a 266. §. azon kitétele: „A ki embert előre megfontolt szándékból megöl a kifejezi, hogy az előre megfontolás nem csupán a tett elhatározására követeltetik: hanem szükséges, hogy a véghezvitelnél is létezzék a megfontolás. De minthogy az előre megfontolás képezi a gyilkosság kiváló, sőt egyedüli megkülönböztető ismérvét, s minthogy azon körülmény is, vájjon a tényezőnek léte a véghezvitel megkezdése vagy egész tartama alatt szükséges-e, vitássá válhatnék: kérdés támadhat, hogy miért nem íratott körül tüzetesen és kimerítően ennek fogalma a törvényjavaslatban ? Ezen ellenvetés bizonyára több részről fog emeltetni — s jogosultságát alig lehet eltagadni. Ezt előre is láttuk a javaslat megállapításánál, s annak ellenére is mellőztük a körülírást. Tudvalevőleg a franczia Code 297. czikke megmondja, hogy mit ért a préméditation alatt. „La préméditation consiste dans le dessein formé avant l'action d'attenter à la personne d'un individu déterminé, ou de celui qui sera trouvé ou rencontré. 11 Közelebbről taglalva e meghatározást, azon meggyőződésre jutunk, hogy ez tulaj donképen nem azt mondja meg: hogy miben áll, hanem inkább, hogy miben nem áll a praemeditatió. A véghezvitel előtt képzett szándék : ez semmi egyéb, mint az egyszerű szándék, a dolus. Ha tehát a törvény más fogalmat akar Összekötni a praemeditatióval, akkor ennek más — a dolustől különböző constitutiv tényezőt is kell adnia. Két szó, melynek eszméje és tartalma ugyanaz : csakis synonimák lehetnek. „Quae sunt aequalia uni tertio, sunt aequalia inter se." A 297. czikkben körülirt fogalom, teljesen azonos a dolus praecedens fogalmával : ha tehát az, a mi e czikkben foglaltatik, megfelel egyszersmind a praemeditatió fogalmának: ez esetben a dolus praecedens és praemeditatió közt nincs különbség. Ámde különbségnek kell lennie ; sőt e különbségnek oly nagynak és nyomatékosnak kell lennie, hogy a halálbüntetés és a 15 évig terjedhető fegyház közti különbséget — mennyire lehetséges, s a halálbüntetés viszonyítása megengedi — igazolja. Körülírja a praemeditatiót — még pedig szóról szóra egyezőleg a franczia Code 297. Art.-al, az 1859-ik évi olasz büntető törvénykönyv ; ellenben a belga büntető törvénykönyv — a francziának e javított kiadása: mellőzi a meghatározást; a német büntető törvénykönyv mit sem szól a közelebbi körülirásra nézve.
