Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

142 CCCXXI. SZÁM. A toscanai büntető törvénykönyv — melynek sok tekintetben kiváló előnyei átalánosan elismervék : hallgat ezen kérdésről. A zürichi büntető törvénykönyv szintén mellőzi a kérdést. A genfi-hen sincs erre vonatkozó körülírás. Ellenben körülírják a praemeditatiót a tessini büntető törvénykönyv és az olasz javaslatok. Fentebb emiitettük, hogy a tessini büntető törvénykönyvre — a praem édita ti ó kérdésében vissza fogunk térni; ezennel reproducáljuk annak 290. ezikkét, mely a kérdéses fogalom körülírását tárgyazza. „Vi è premeditazione nell' omicidio allorché, prima dell' azione, il reo ha formate- efreddamente maturato il disegno di uccidere, benchè la persona de uccisi fosse indetermininata, o l'azzione avesse a dipendere da quai che circonstanza o condizione. " Sajátságos képet nyújtanak az olasz javaslatok. Négy törvényjavaslat fekszik előttünk, s mindegyiknek idevonatkozó megállapítása különbözik egymástól; a négy közül idézzük az utolsónak, annak t. i., melyet Vigliani igazságügyminister a senatus elé terjesztett, e kérdést illető 365. ezikkét. „L'omicidio ê premeditato, quajnto ü colpevole ha fermato prima dell'azione il disegno di uccidere, benchè etc. etc.

11 Ha az előbbi formulázásokat lerontották az azok után következők : ez utóbbit ^megingatja Carrara nagy tudományának erejével és eriticája élével. Nem csupán a „fredamente maturato"' elemnek kihagyása: hanem egyátalán a praemeditatió lényének s kettős föltételének figyelmen kivül hagyása az, — a mit a kiemelt czikk ellen felhoz. Carrara kimutatja : hogy ezen czikk mellett, praemeditáltnak lesz kénytelen venni az esküdt azon emberölést is, melynek elkövetése előtt — a tettes zsebéből vette ki kését ; mert hisz ez is „prima dell' azione történik. " Carrara a tessini törvénykönyv szövegét hozza javaslatba, melyet jobbnak, kimerítőbbnek állit. De kifejezi a nagyhírű tudós egyúttal azt is : hogy helyes azon rendszer is, mely — mint a toscanai büntető törvénykönyv — e kérdésben minden körülírást mellőz. A tüzetes meghatározásnak eddig le nem győzött nehézségei a legtöbb törvényhozást arra kényszeritek: hogy a nagyobb veszelylyel járó helytelen meghatározás kikerülése végett a megoldást a tudományra és a gyakorlatra bízzák. A mit Helie után idéztünk — a mit fentebb taglaltunk : az elegendő útmutatásul szolgál ; egy értekezésben — egy fejtegetésben teljesen kimeríthető a kérdés; a biró tiszta és világos felismerésére juthat az eszme lényegének, és egész béltartalmának: de nem minden formulázható a törvény egy rövid szakaszában, a mi alaposan és körülményesen kifejthető a literaturában. „Az 1791-ik évi törvényhozó — mondja Haus vonatkozólag az azon évi franczia Code ra — elég eszélyes volt, hogy nem határozta meg a pmenieditatiót, megemlékezve a jogtudós Javolenius azon megjegyzéséről: „Omnis in jure definito periculosa.

u Mi követjük Haus-nak s korunk legjelesebb tudósainak, valamint a törvényhozásoknak példáját: és elálltunk a definiálás veszélyes kísérletétől. Megemlítendő, hogy a gyilkosság és a szándékos emberölés : tettel és mulasztással is elkövethető,- miért is az illető szakaszok akként fogalmaztattak, hogy a szöveg által, az omissióval elkövetett comissiv delictum ne zárassék ki. A ki — elzárva tart valakit, s nem ad neki ételt és italt, az ételadás elmulasztása által, tehát omissió által követ el gyilkosságot. A fentebbiek után kevés mondandónk van a szándékos emberölésnek a 207. és 269. §§-ban megbatározott eseteiről. A 267. §. negatív alakban határozza meg a gyilkosság és a szándékos emberölés közti különbséget. Az előre megfontolás kivételével: a többi eriterionok azonosak.