Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 139 ninesenek kifejezve, s hogy a bűntett mindkét fajának — a gyilkosságnak, valamint az emberölésnek positiv alakban való formulázása — epén ezen oknál fogva mindenkor veszélyes. Igen sok van nyerve az eszme tisztázására, különösen a gyakorlatban mutatkozott veszélyek elhárítását illetőleg már azáltal, mert Németországban is el van ismerve azon igazság : hogy nem csupán az affectus képezi azon lélekállapotot, mely az előre meggondolást, az átgondolást, az érett megfontolást — illetőleg a megfontolást kizárja. Ezen első rendben negatív eredmény, positiv béltartalma nyer, ha a most megjelölt lelki állapotokat véve alapul : praemeditáltnak állítjuk az emberölést, mely előremeggondolással, átgondolással, érett megfontolással vagy megfontolással követtetik el. Mi apraemeditatió9 Carmignani mondja: n Praemeditatió definitur occidéndi propositum, frigido, pacatoque animo susceptum } moram habens, atque occassionem querens, ut crimen véluti exoptatum finen perficiat. 11 Baronio pedig következőleg nyilatkozik: „Ut homicidium dicatur comraissum animo deliberato vei ex proposito, necesse est quaedam meditatio } . séu destinatio committendi homicidium, et deinde ex intervallo sequatur actus. Et aliud est habere animum occidendi, aliud habere animum deliberatum occidendi. a A két nagy nevű írónak megállapításait ma is helyeseknek tartjuk. A praemeditatió öszszetett szó, s két eszmét fejez ki; az egyik a „prae u , mely az időhöz való viszonyt — előző időt, illetőleg — az idő" tekintetében megelőzést jelent; a másik a „meditatio lí } mely nem csupán a gondolatot, nem csupán az akarat működésének eredményét, hanem érlett, átfontolt, kiszámított; mérlegezett elhatározást fejez ki: oly elhatározást, mely reflexió által a lélekben érlelődött, s ezen érlelb'dés következtében megállapodásra jutott. E két szónak Összetételéből származó két eszme együttesen fejezi ki a praemeditatiót, melynek tehát egyik eleme az idő, másik pedig a gondolat érlelődése — megfontolás levén : az egész eszme abban nyilvánul, hogy arra nézve, hogy praemeditatió létezzen — a cselekménynek — az elkövetés előtt megfontoltnak kell lennie. Hogy előzetes megfontolás következménye legyen a tett: a gondolat megfogamzása és a tett véghezvitelének megkezdése között bizonyos idő követeltetik. Ezt a fentebbi analysis is előtünteti. De mennyi legyen ezen idő? milyennek kell lennie az intervalumnak? E kérdésnél határozott válasz nélkül hagy minket a tudomány. Sikertelen, mert csalódáson alapuló kísérletek történtek ugyan ezen irányban is; egy pápai rendelet hat órában állapította meg azon időközt, melynek az elhatározás és a foganatosítás közt lefolynia kell, hogy praemeditatió létezhessen; mások egy napot — ismét mások Qgy éjnek — a csendesülés és a nyugodt megfontolás szelíd anyjának közbejöttét követelték. Mindez helytelen, s azon elhibázott nézetből eredt: hogy megállapítható oly általános anyagi mérv, melyen a lélekműködésnek változatait és átmeneteit megmérni lehessen. Az egyedül biztos mérv mindenik eset különös körülményeiben, és viszonyaiban s legtöbb esetben — az emberölés által eléretni óhajtott czél ismeretében rejlik. Ha ezek azt mutatják, hogy a gondolat megfogamzása és a tett megkezdése közt annyi idő eltelt, a mennyi szükséges — hogy tekintettel a concret viszonyokra, az ész visszanyerje hatalmát : ez esetben a mi az időt illeti, az előzetesség föltételének meg van felelve. Hogy azonban csakugyan visszanyerte-e az ész hatalmát: ez a második tényező — a megfontolás létének vagy nem létének kérdésétől függ. Annyi bizonyos : hogy a megölési elhatározásnak, a véghezvitelt meg kell előznie; és bizonyos is: hogy ezen elhatározásnak nem szabad annyira rögtöninek lennie, hogy a tett véghezvitelével összeessék. Az érlelődés — a megfontolásnak e synonimája már magában is bizonyos időt tételez fel, és föltételez bizonyos lelki processust — mely a rögtönzést kizárja. Meg kell erősödni az akaratnak ; s csak ekkor lehet előre megfontolt szándék. Igaz — hogy e megerősödés bizonyos esetekben igen gyors; a rablógyilkosnak nincs szüksége hossza tanakodásra, Jtwgy a rablás előtt elhatározva annak meggyilkolását, a ki útjában állana, vagy 18*
