Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCCXXI. SZÁM. 119 erklärt er hiemit denjenigen für schlechterdings straffrei, welcher nicht wider besseres Wissen, als etwa nur aus Fahrlässigkeit falsch demmeirt hat. Oder man argumentirt so : indem der Gesetzgeber, dem nicht wider besseres Wissen Demincirenden keine Strafe androht wegen falscher Anschuldigung, hat er diesen Denuncirenden noch keineswegs von seiner etwaigen strafrechtlichen Vcrantworlichkeit wegen Beleidigung im Sinne von §. 186 entbunden, und es kann daher unter den sonst erforderlichen Voraussetzungen recht wohl geschehen, dass der Betreffende trotz seiner Freisprechung von dem ersten Vergehen doch wegen des zweiten gestraft wird." A helytelenséget, mely ellen a nevezett szerző alaposan küzd: megszünteti a mi javaslatunk 217. §-a, mely legalább ezen irányban kizárja a hamis vád és rágalmazás — illetőleg a német törvénykönyv szerint a becstelenités ideális concursusát: „dilit vagy terjeszt". Nemcsak az büntettetik, a ki a rágalmat koholja: hanem az is, a ki azt terjeszti A „nominatio auctoris" nem zárja ki a rágalmat. A dolus meg van abban : hogy a terjesztő oly tényt állitott, melynek valodiságárál nem volt meggyőződve. A rágalom veszélyessége a valótlan ráfogás elterjedésében áll: a ki tehát azt terjeszti, ép azon eredmény eszközlésén működik, mely eredmény ellen van intézve a büntetési sanctio. A 248. §-hoz. Egy évig terjedhető államfogházzal és 1000 frtig terjedhető' pénzbüntetéssel büntetendő a rágalmazás: ha a rágalmazó állitás nyomtatvány (4. §.) vagy nyilvános helyre kiállított képes ábrázolat által tétetik közzé vagy terjesztetik. A sajtó egyik leghatályosabb eszköze lévén az eszmék nyilvános terjesztésének : a mint leghasznosabb, ugy a legveszélyesebb is lehet. Oly cselekményekre nézve tehát, melyek bűnössége, vagy bűnösségi fokozata a nyilvánosságtól, a terjesztéstől van föltételezve: természetes, hogy a sajtó — mint a terjesztés legmesszebb ható módozata, különös szempont alá kerül. A rágalom és a becsületsértés — eltekintve a nyilvános terjesztés egy vagy másik módozatától : büntetendő cselekményt képeznek. Nem azért vétség a rágalom, s nem azért büntettetik a rágalmazó, mert a becstelenitö tényt hírlapban állította; a tett maga közönséges delictum: csupán a terjesztési módozat, illetőleg eszköz — a kivételes. De igen is indokolt az ezen rendkívüli eszköz által terjesztett rágalom súlyosabb büntetése; először azért, mert az Írásba foglalás, a nyomdára való előkészítés, vagy a rajz előkészítése, metszése, fényképezése, nagyobb fokú konokságot, átgondolást és kiszámitott tervszerűséget tételez fel, másodszor : mert a nagyobb nyilvánosság a rágalmazottat illetőleg veszélyesebb; a sérelem — a terjedés nagyobb aránya szerint — nagyobb. De nem minden tűnődés nélkül állapíttatott meg a 248. és 249. §§-ban az államfogház. A rágalmazás minden körülmény közt alacsony és gyalázatos — sok esetben igen veszélyes bííntett. A custodia honesta, ezen inhonestus cselekményre: alig tekinthető megfelelő büntetésnek. Az elhatározó indok e büntetési — nem elfogadásánál az volt, hogy a hazánkban uralkodó fogalmak szerint, ezen tekintet a sajtó iránt nem mellőzhető. Azt pedig, — hogy a súlyosabb esetben custodia honesta, az enyhébb esetben pedig fogház vagy börtön alkalmaztassák : az igazságos retributionak nem igazolható megsértését képezte volna. A 249. §-hoz. A ki más ellen sértő kifejezést használ, vagy sértő cselekményt követ el — a mennyiben a 247. §. esete nem forog fenn: a becsületsértés vétségét követi el, és 500 forintig terjedhet* pénz-