Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

6 OCOXXI. SZÁM. a kik folyvást érintkezésben állanak az elitéltekkel. A legfőbb birák átalában ezen büntetésnek a jelzett korlátok közötti fentartása mellett nyilatkoztak. A legérdekesebb Kingsmille urnák, a Pentonvilleí börtön lelkészének nyilatkozata. „A gondviselésemre bizott ezer elitéit közül — úgymond a tisztelendő ur — száznak kellett volna fejét vérpadra vinni néhány évvel ezelőtt ; ezen szerencsétlenek legnagyobb része, kiknek a mi büntető törvényeink enyhítése megmenté éltüket, megjavult és a társadalom hasznos tagjává vált." Kingsmille ur tehát abban a nézetben van, hogy a halálbüntetés — kivéve a gyilkosságot — minden más bűntettre nézve eltörlendő. Az ö véleményé szerint a gyilkosok a gonosztevőknek egy sajátságos és kivételes osztályát képezik, melyre nem alkalmazhatók azon érvek, melyek a halálbüntetésnek minden más bűnesetben való eltörlését parancsolják. Némelyek azt javasolják — úgymond az érdemes lelkész — hogy ezen iszonyú büntetés változtassák át életfogytiglani zárkafogságra; de komolyan meg kell fontolni a dolgot, mielőtt a büntetésnek ezen neme elfogadtatnék, mely sokkal borzasztóbb a halálnál és mely megőrülésre, öngyilkosságra vezetne vagy a legsúlyosabb betegségeket idézné elő. Azzal végzi be előadását, hogy kijelenti : miszerint a nyilvános kivégzéseket felette károsaknak tartja a közerkölcsiségre nézve. A fennebbiekből kitűnik, hogy Angliában a közvélemény — a gyilkosság kivételével — minden más bűntettre nézve erélyesen követeli a halálbüntetés eltörlését. Észak-Amerika. .61. >Sokan gondolják — úgymond Haus ur ->— hogy az észak-amerikai egyesült államokban a halálbüntetés ki van törölve a büntető törvényekből. Ez annál kézzelfoghatóbb té védés, a mennyiben nem lehet nem tudni, hogy ezen törvények az angol törvényhozáson alapszanak. E büntetés ezen államban még gyakran fordul elő.« Ezen — 1835-ben irt sorok még mai nap is valók. A halálbüntetés ezen államo^ egyikében sem töröltetett el; de az új Codexek, melyek az Unió több államaiban hirdettettek ki, tetemesen korlátozzák ezen büntetés alkalmazását. Az Uniónak csaknem minden részében ki van mondva a halálbüntetés a honárulás, a gyilkosság és a legsúlyosabb gyújtogatás ellen. Kivételt tesznek Pensylvania és Rhode-Island államok, a hol az egyedül a gyilkosság ellen van fentartva ; de viszont a massachussetsi, new-jersey-i és georgiai törvényhozások számosabb bűntettre alkalmazzák a halálbüntetést. A Louisiana számára készült büntető törvényjavaslat, melyet a hírneves Livingston terjesztett a törvényhozás elé, nem büntetett semmiféle bűntettet halállal. Ugy látszik azonban, hogy ezen javaslat, melynek tárgyalása az 1833—1834-ki ülésszakban vette kezdetét, nem fogadtatott el. Legalább ezt kell vélni, mert nem történt arról említés, hogy elfogadtatott volna. Azon bizottságnak véleménye, mely 1831-ben neveztetett ki a massachussetsi törvényhozás által és mely a halálbüntetést még a gyilkosság bűntettére nézve is eltörlendőnek véleményezte, nem fogadtatott el a törvényhozó testület által. 1832-ben a new-yorki államban inditványoztatott a halálbüntetés eltörlése. A bizottság, mely a törvényhozó gyűlés kebeléből neveztetett ki, jóváhagyta az indítványt és egy törvényjavaslatot terjesztett elő, mely oda irányult, hogy mindazon törvények szüntettessenek meg, melyekben a halálbüntetés van kimondva. »A bizottség jelentése — úgymond Saies — annál inkább érdemli meg figyelmünket, amennyiben a legújabb hirek szerint a bemutatott törvényjavaslat valószínűleg törvénynyé fog válni.« Ezen sejtelem nem valósult, mert a new-yorki büntető codex, mely 1836ban revideáltatott, fentartja a halálbüntetést a gyilkosságra, legsúlyosabb gyujtogatásra és honárulásra nézve. Mindazonáltal ez indítvány azt eredményezte, hogy 1835-ben hozott törvény által