Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 7 megszüntettettek a nyilvános téren való kivégzések. A halálbüntetés a börtön falai között hajtatik végre a birák, az államügyész, két orvos és tizenkét polgár jelenlétében: a végrehajtás a tanuk által aláirt jegyzőkönyv által constatáltatik és hirlapilag kihirdettetik. 62. A legérdekesebb viták a halálbüntetés eltörlése tárgyában a massachussetsi képviselőházban folytak le. 1835-ben tisztes polgárok nyújtottak be egy kérvényt a képviselőházhoz ezen büntetés megszüntetése iránt. A jelentés-tételre kiküldött bizottság elfogadta az inditványt, s ebben főleg a következő tekintetek vezérelték. „A törvény, a mely halállal bünteti a gyujtogatást, az eröszakot, maga csábítja el ezen büntettek elkövetőit arra, hogy azokat gyilkossággal tetézzék. Mindamellett ezen utóbbi büntettet illetőleg is el kell törölni a halálbüntetést, és pedig mindenekelőtt azért, mert nem hatályos (nem biztosítja az eredményt) ; továbbá mert rósz hatást gyakorol a közerkölcsiségre. Valóban a társadalom, a mely ezen büntetést alkalmazza, mutatja, hogy maga sem respectálja az emberi életet. A nyilvános kivégzések — jegyzi meg a bizottság — demoralisálják a népet, a titkos végrehajtások pedig a republicanus elvekkel ellenkeznek és a hatalommal való iszonyú visszaélésekre szolgáltathatnak alkalmat." 1836-ban egy új bizottság küldetett ki ugyanezen kérdés megvizsgálására. Ezen bizottság többsége elfogadta az előbbinek határozatait. „A társulási szerződés (c contrat social) nem adhatja meg a társulatnak azt a jogot, hogy halálbüntetéssel sújtson. Ezen büntetésnek nincsen meg azon elrettentő hatása, melyet neki tulajdonítanak. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy találkoztak gonosztevők, a kik alig voltak tanúi a halálbüntetés végrehajtásának, már is közvetlenül reá gyilkosságot követtek el. Az Unió több államainak statisztikai táblázatai mutatják, hogy azon büntettek száma, melyekre nézve a halálbüntetés megszüntettetett, tetemesen megfogyott; miből következtetni lehet, hogy a halálbüntetésnek a gyilkosságra nézve leendő eltörlése ugyanazon eredményre fog vezetni." Végre egy harmadik bizottság, mely magában a képviselőház kebelében alakult, 1837. évi márczius hó 14-én kelt jelentésében, magáévá tette a megelőző bizottságok határozatait és azt hozta javaslatba, hogy a halálbüntetést az életfogytiglani fogság és polgári halál által helyettesittessék. Ellenben a Senatus által kiküldött bizottság 1837. évi márczius hó 17-én és 28-án kelt jelentéseiben határozottan a halálbüntetés fentartása mellett nyilatkozott. „Ezen büntetés szükséges volta — ugy mond a bizottság — kétségbe nem vonathatik. A civilisatio nem haladt még annyira, nincsen még eléggé elterjedve Amerikában, hogy az állam veszély nélkül nélkülözhetné a megtorlás ezen iszonyú módját. Mihelyt 1804-ben a fegyveres kézzel való tolvajlásra nézve Massachussetsben megszüntettetett a halálbüntetés, eme bűntett oly gyakorivá vált, hogy a törvényhozás kénytelen volt ezen büntetést ismét behozni. Ezen büntetés hatályos volta is tagadhatatlan. A legközelebbi években Boston városa számos gyuj to gátasnak volt színhelye, melyek mindenfelé rémülést gerjesztettek. Két gyújtogató kivégeztetett és a bűntett eltűnt. A bizottság azzal fejezi be jelentését, hogy felel a halálbüntetés elleneinek, a kik azt életfogytiglani zárkaíogsággal akarják helyettesíteni: „A helyett, hogy egyetlen csapással adnák át az örökkévalóságnak a szerencsétlen elitéltet, önök öt egy lassú halálra kárhoztatják, mely ezerszerte borzasztóbb a vérpadon való bünhödesnél. Azonfelül —• jegyzi meg a bizottság — a fogságbüntetés koránt sem oly hatályos, mint a halálbüntetés, mert az elitéltben mindig él azon remény, hogy megszökhetik, vagy hogy kegyelmet nyer." A tárgyalásoknak, melyek a kamarákban ezen különféle bizottságok jelentései által idéztettek elő, az volt az eredménye, hogy a halálbüntetés fentartatott. Megjegyzendő, hogy ezen tárgyalások 1837-ben történtek, tehát egy évvel a massachussetsi állam büntető szabványainak revisiója után. 1838-ban arra szorítkoztak, hogy ezen állam törvényhozásának kebelében indítvány tétetett a halálbüntetés megszüntetésére a fegyveres kézzel való tolvajlás esetében, Mi volt légyen ezen indítvány sorsa, nem tudjuk.
