Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.
Irományszámok - 1875-248
44 CCXLVIII. SZÁM. szék csak alaki tekintetben veszi vizsgálat alá, az 51. §. (harmadik bekezdés) pedig azt tartalmazza, hogy a törvényszék által ily ügyekben hozott Ítéletek és jóváhagyott egyezségek a kir. táblához hivatalból többé fel nem terjesztendők. Ezen rendelkezések és azon körülmény által, hogy az úrbéri bíróságok az idézett törvény értelmében ítéleteiket a perben álló felek előadásaira állapítják : tágas tér és alkalom nyittatott úrbéri telkek és zsellérségek önkénytes szaporításával az országos földtehermentesitési alapnak illetéktelen fizetésekkel való terheltetésére s a törvény által nyújtott ezen alkalom számosok által tényleg fel is használtatott. Az idézett törvény életbelépte óta szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy kivált az ország hegyes és mostohább vidékein s oly helyeken, hol az urbériség kellő nyilvánosságban nem tartatott, nagy hajlam létezik az úrbéri telkek felemelésére, valamint az 1853. márezius 2-iki úrbéri nyílt parancs 19. §., illetőleg az 1871. LIII. törvényczikk 9. §-a alá eső majorsági földek urbéresitésére. Ennek oka főleg azon körülményben rejlik, hogy a föld soványsága és terméketlensége folytán rendszerint szegény lakosság törvényes úrbéri illetőségét meghaladó maradék és irtványföldeknek birtokában van. A maradványföldek az 1871. LIII. törvényczikk értelmében föltétlenül, s az irtványok is sok esetben a birtokosok kezei között hagyandók ugyan, kötelesek azonban azokért volt földes uraiknak kárpótlást fizetni. A volt földesurak volt jobbágyaik fizetési képtelenségét ismervén s tudván, hogy a jobbágyak, ha a fizetési teher reájuk háramlik, a birtokrendezéstől idegenkednek, annak útjába kitelhetőleg akadályokat gördítenek, nem tesznek ellenvetést arra nézve, hogy ezen földek urbériségnek mondatván ki, a volt jobbágyak birtokában hagyassanak. Ily eljárás, mind a volt földesurakra, mind a volt jobbágyakra igen előnyös, az utóbbiakra, mert ily utón oly földbirtokok, melyekért a törvények értelmében volt földesuraiknak sajátjukból kárpótlást fizetni tartoznának, birtokukban maradnak, illetve tulajdonokká válnak, a nélkül, hogy akár a volt földesúr, akár az országos földtehermentesitési alap irányában bármiféle szolgáltatást teljesíteni tartoznának, sőt ily telkek után volt földesuraiktól megfelelő terjedelmű erdő- és legelő illetményt szintén váltság-fizetés nélkül nyernek, a mit az esetben, ha a maradék földet, irtványt s az úrbéri parancs 19. §., illetve az 1871. LIII. törvényczikk 9. §-a alá eső földet sajátjukból váltanák meg, nem igényelhetnének. Előnyös ezen át követése a volt földesurakra nézve is, mert ily módon a birtokrendezési per legkevesebb költséggel s legrövidebb ido alatt befejeztetik s birtokaik tagosittatnal: s ez által azok értéke növekedik, s mert a váltságösszeget az országos földtehermentesités alaptól rövid idő alatt megnyerik; azon veszteség pedig, mely az urbéresitett telkek után járc s legtöbbnyire csekély értékű kopár legelő- és erdő-illetmény kiszolgáltatásával áll elő — bőven helyrehozatik a kártalanítási tőke után 1848. évtől járó kamatokkal, melyek magát a kárpótlási tőkét is meghaladják. Meg van továbbá lehetősége annak is, hogy az országos alap itéletileg terheltetik illetéktelenül, mert az úrbéri törvényszék törvényeink jelen állása szerint a felek által előadottakra állapítja ítéletét s a felek kölcsönös egyetértése folytán sok oly eset fordul elő, melyben a volt úrbéresek azon állításán, hogy bizonyos földek urbériséget képeznek, ámbár a volt földesúr ezen állitás valótlanságáról van meggyőződve, nyiltan vagy hallgatag formaszerü egyezség kötése nélkül beismeri. Lehető a földtehermentesitési alap illetéktelen terheltetése az által is, hogy az úrbéri törvénykezési gyakorlat szerint szabadságukban áll a feleknek egyes kérdésekre nézve is kiegyez-
