Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-185
Î38 CLXXXV. SZÁM. és "Waring testvérek csak azt tették, a mit már egy izben a magyar kormány jóváhagyásával szentesített joggal, hihették azt, hogy szabados dolgot cselekesznek. Hogy a párisi szerződésbe beiktatott építkezési beosztás helytelen, az alig szenvedhet kétséget ; hogy a Waring testvérek ennek alapján illetéktelenül vettek ki nagy Összegeket — az tagadhatlan. Abban, ha valaki valótlan, csalárd czim és ürügy alatt a maga hasznára mást megkárosít — kétségtelenül megvan a csalás bűntényének kritériuma. Az tehát már most a kérdés, hogy ezen esetben a szerződők ellen bizonyítható-e a szándékosság. Az ügyiratok után valónak veendő azon állítás, hogy ezen szerződés keletkeztekor, a pályatérről hiteles felmérések, tervek még nem léteztek. Megerősíti ezt az is, hogy a „bordereau régulateur "-nek a beosztásra vonatkozó tételei a kormány által minden észrevétel nélkül hagyattak, a mi képzelhetlen hogy megtörténjék, ha már megvannak a, hiteles mérések. E beosztás tehát, mely valószinüleg a Herzféle „General Project" alapján készült, lehetett hozzávetőleges és ennélfogva nélkülözi azt a pontosságot, mely a társulat érdekében az épités ellenőrzése szempontjából is annyira szükséges lett volna, de hogy a beosztás a végből készült volna, hogy a vállalkozó a maga jogtalan hasznát keresse, megkárosítsa a társulatot, a részvényeseket, hogy egyszóval a hozzávetőleges beosztás dolosus módra készült volna, azt bizonyítani nem lehet. Hasonló helyzetben vagyunk a tényleges kárositás bizonyításával. Midőn a Waring testvérek a munkát abban- s a vállalatot elhagyták, a statusquo szabatos felvételére — ugy látszik senki sem gondolt. Mi és mennyi volt jól, mennyi roszul elkészítve, azt az iratok ki nem derítik. Mi volt és mennyire rug a több-munka s az 1869: XXIX. törvényczikk, ugy az 1871: XL VII. törvényczikkekben megrendelt változtatások által netalán okozott több költekezés : mennyit emésztett fel a vis-major, melyet az igazgató választmány és a vállalkozók részletesen felemlítenek; szóval a hiányzó tőkéből mi fektettetett be, mit tulajdonított el Waring — azt soha senki meg nem vizsgálta, meg nem állapította. Igaz, hogy Thommen és Hollán (1. I. a 3 —12 v.) állítják, miszerint az alaptőke az egész vonal kiépítését fedezte volna ; de másrészről ismét az igazgató-választmány, még pedig igen részletesen s nagy valószinüséggel az ellenkezőt vitatja. Tény, hogy a társulat a többmunkáért 8 millió követelést formál s ez iránt a bíróságra készül hivatkozni, tény, hogy az előre nem látható nehézségek által okozott kiadásait milliókra teszi. A dolgok ilyetén állásában, midőn egy részletes, szabatos vizsgálat hiányában a leglényegesebb körülmények iránt sem bírunk megbízható adatokkal — kétes adatok után indulni s a bűnt praesumálni pedig a büntető jog elvei meg nem engedik: kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a fenforgó esetben a szándékos kárositás tényét szintén nem vagyunk képesek bizonyítani. Meg kell még e helyütt emlékeznünk az 1869. február 23-án a bank által kibocsátott aláírási hirdetmény egy kitételéről, melyre különösen a gácsországi és a Schönberg-féle petitió oly nagy súlyt fektet. Az állíttatik ugyanis, hogy a hirdetmény a magyar állam által biztositott 5°/«-tel kamatozó részvények aláírására hívta fel a közönséget. Mindazok tehát, a kik magyar-keleti vasutpapirokat vettek, azon hiedelemben voltak, hogy befektetett tőkéik 5%-ját biztosan megkapják. Ha tehát az állam biztosítása (mértföldenkint 46,750 frt) ezen feltételeknek eleget nem tesz: ugy a részvényesek s az emiitett papirok birtokosai rászedettek.
