Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.

Irományszámok - 1875-185

ÇLXXXV. SZÁM. 139 Ha a fentebbi állítás való volna, ugy az aláírók félrevezetése folytán a csalás indiciumai kétségtelenül fenforognának. A tényállás azonban következő: Az 1869. február hó 23-dikán kibocsátott Prospectus és felhívás német szövegében ez mondatik : „Vom Tage der Einzahlung tritt die 5 % Vorziehung in eifectiven Silber mit dem Nominale 200 fl. ö. W. in Silber, d. i, 10 fl. in Silber pr. Actien," A párisi société générale által kibocsátott franczia szövegben pedig ez áll : „Chaque action donne droit après la liberation, à un intérêt de 10 fs. montant de la garantie." E kitételek azonban eléggé megvilágittatnak a felhivás teljes szövege által, miután a felhívásnak mindkét nyelven kibocsátott szövegében világosan kitétetett az is, hogy ezen vasútnak biztosítása a magyar állam részéről mértföldenkint 46,750 frt tiszta jövedelemnek biztosításában álland. Hogy a feltételek közt 5 % kamatról tétetik említés, az kétségen kivül börze-szokás, melyet könnyen lehet érteni; félrevezetés azonban épen nincs benne, mert a mint az a franczia szövegben elég érthetoleg elemeztetik, a 46,750 frt az összes alaptőkéből egy mértföldre eső 935,000 frtnak csakugyan 5 %-ját teszi. A szelvényeknek hasonló kitétele, hasonlóan a fentebbiekben találja magyarázatát. III. Az igazgatótanács ellen egyrészről a részvénytársulat érdekei feletti köteles őrködés elhanyagolása, másrészről pedig a társulat ügyeibe jogtalanul gyakorolt beavatkozás, szóval a megbizás nélküli ügyvivőség vádja hozatik fel. Az első vádhoz a párisi szerződések alapján, a másodikhoz a törvény- és szabályellenes alakulás ténye szolgáltatja az alapot. A mély tisztelettel alulirt már mindkét irányban nyilatkozott és tüzetesen kifejté nézeteit elannyira, hogy e helyen elegendőnek tartja ismételve kimondani azt, hogy az igazgatótanácsnak az alakulás és az ügyekbe avatkozás módjára vonatkozó eljárását, habár az az 1840: XVIII. törvényczikk rendeleteitől eltér is, — jogosultnak, sőt az elfogadott gyakorlat, az engedélyokmány és az alapszabályok által igazoltnak tartja. A mi az igazgatótanács egyes mulasztásait s cselekedeteit illeti, melyek által netalán a képviselt társulat érdekei szenvedtek, arra nézve mindenekelőtt a társaság közgyűlése van hivatva ítéletet mondani. (Alapszab. 36. §.) A vizsgáló-bizottság ez érdemben az igazgató-tanács igazoló jelentésének birálása után azt mondja: „hogy az igazgatótanács jelentése lényegében helyes." A társulati közgyűlés (1873. június hó 28-án) az igazgató-választmánynak megadta a felmentést. A dolgok ily állásában a további vizsgálat szüksége magától elesnék, ha az igazgatótanács ellen a részvényesek egyes csoportjai részéről még ezután is fenn nem tartatnék a vád, még pedig a bünrészesség vádja. E vád azonban mindenütt csak átalános kifejezésekben nyilatkozik, nem jelel meg sem egyetlen személyt, sem egyetlen tényt s nem nyújt semmi adatot, — ugy, hogy azok alapján a további nyomozásokhoz még a kiindulási pontok sem találhatók meg. Az adatok kutatása közben azonban feltűnt egy körülmény, melyet e helyen megemlíteni szükségesnek tartok és ez az, hogy habár 1869. február 23-án tartott ülésben a praesurativ igazgató-tanácsosok a vállalkozók első számláját (Verdienst-Certificat) csakis egy saját • is*