Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-185
120 CLXXXV. SZÁM. melynek 40-dik pontjában egyrészt a több-teljesítményekért kárpótlást — s másrészt bizonyos könnyítéseket kér. Az igazgatótanács ennek folytán a ministeriumhoz jelentést tett s kérte, mikép Waring kívánságainak megvizsgálására bizottság küldessék ki. . „ A ministerium késznek nyilatkozott a panaszok megvizsgálására, de miután tudomása volt arról, hogy az épités lanyhán folytattatik, utasította a társulatot, hogy magát, mint az engedélyokmány jogszerű örököse s tulajdonosa, az őt illető jogok élvezetébe tegye és a társulatnak bárhol található értékeit és vagyonát kellő módon biztosítván, intézkedjék, hogy a munkálatok a fővállalkozó hozzájárulásával, vagy nélküle is — erélyesen megindittassanak és folytattassanak. A fővállalkozó a társulatnak hozzá intézett ily értelmű felhívására kitérőleg felelvén, az erről értesített ministerium a ministeri biztos s egy, a közlekedési ministerium kebeléből kiküldött, közeg által a társulat és fővállalkozó közt felmerült diíFerentiákat kiegyenlíteni akarta, mely kiegyeztetés nem sikerülvén, az igazgatótanács a fővállalkozót szerződést-szegonek nyilvánította, s a munkáknak a fővállalkozó veszélyére és költségére házi kezelés mellett leendő folytatását határozta el, mely határozatát a ministeriumnak oly kéréssel hozta tudomására, hogy Őt a pálya vagyonának, az anyagkészleteknek stb. birtokba vételében támogassa, másrészt pedig az angol-osztrák bank irányában, mely a nála letétben levő társulati tőkéket — a párisi szerződésre támaszkodva — az igazgatótanács rendelkezésére bocsátani nem akarta, vállalja magára a jótállást minden, a Waring által ellene támasztható követelésekre nézve és ez által eszközölje a társulati tőkének az igazgatótanács rendelkezésére bocsátását. Ennek folytán az akkori ministerium részéről intézkedés tétetett, hogy a törvényhatóságok a társulatot a pálya és tartozékainak, valamint az anyagmerek birtokában védelmezzék, s midőn ezen intézkedésekről az igazgatótanács értesíttetett, kijelentetett egyúttal, hogy az angol-osztrák bank által követelt jótállást egyedül a társulat, mely a bank biztosítására ugy is elegendő va gyónnál Mr — van hivatva elvállalni. Az angol-osztrák bank azonban az ennek alapján hozzá intézett megkeresésre arról értesítvén az igazgató-tanácsot, hogy a társulat által elvállalt garantiával nem elégszik meg és hogy Waring az építési tőke iránt teendő minden intézkedés ellen közjegyzői utón már is óvást emelt, az igazgató-tanácsnak nem maradt nézete szerint egyéb hátra, mint vagy perelni, vagy egyezségre lépni a fővállalkozóval. Az igazgató-tanács belátván, hogy a pör az épités megszakítását, s igy tetemes kárt vonna maga után, egyezségre lépett fővállalkozójával, melynek értelmében a társulat és Waring közt létrejött minden szerződés megszűntnek nyilvánittafcott; az épités folytatása a társulatra szállt, s ennek fejében a még rendelkezésre álló épitési toké is birtokába ment át, a vonalakon találtató összes anyagok, felszerelések a társulatra ruháztattak, s ezek ellenében Waringnak némely jogok biztosíttattak, mely jogokról Waring egy később, 1871. június 12-én kötött pótegyezményben oly feltétel alatt lemondott, hogy a társulat Waring összes tartozásait magára vállalja, s őt minden kötelezettség alól végleg felmenti. Ezen egyezmény létrejötte után a társulat és a fővállalkozó között létezett minden jogviszony megszűnt s ez időtől kezdve a vonalok építését a társulat közvetlen számlájára vette át. Az alaptőkének állása ez időben a közgyűlés elé terjesztett jelentés szerint a következő ^volt: 1. A társulati értékek eladásából befolyt 43.789,550 frt 60 kr. 2. Ezen összegből kiutalványoztatok Waringnak 38.196,288 „ 60 „ 3. Az angol banknál letétben maradt 5.593,262 „ — „ A részvényekre még be nem fizetett utolsó részlet . . . .. 8.733,899 „ 40 „ Előlegezés a nagyváradi pályaudvarra és kolozsvári műhelyre 392,316 „ — „ Rendelkezésre állott tehát még . 14.719,477 „ 40 n
