Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

as GVL SZÁM. Az egyszer megtörtént elfogadás nemcsak a váltóbirtokosnak, hanem azoknak is javára szolgál, kik a váltókapcsolatba léptek, a mennyiben ezek felelőssége a megtörtént elfogadás folytán kétségtelenül enyhébb lesz ; ők azontúl már csak a fizetésért s nem egyúttal az elfogadásért is felelősek : mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy az intézvényezett a már megtörtént elfogadást, még a váltóbirtokos beleegyezésévei sem vonhatja vissza. Hogy e szabály oly esetben, midőn az elfogadás által egyedül a váltóbirtokos van érdekelve, alkalmazást nem nyerhet, a dolog természetéből következik. 44. §.-hoz. Az elmélet és gyakorlat egyaránt tisztában van arra nézve, hogy az intézvényezettnek jogában áll a fizetési meghagyást csak részben elvállalni, tehát az elfogadást a váltóban kitett összeg egy részére szoritani. A megszorításnak e nemét, mely a váltó lényegével épen nem ellenkezik, azért sem lehetne kizárni, mert annak gyakorlati lehetőségét a tapasztalás is minden kétségen felül helyezi. Egészen máskép áll azonban a dolog a korlátozások egyéb nemeire nézve; mert e tekintetben a nézetek igen szétágaznak s gyakran megtörtént, hogy azon országokban is, hol a k. n. váltórendszabály van érvényben, a fő- és legfőbb törvényszékek oly elfogadást is érvényesnek ismertek el, mely az összegtől egészen független feltételhez köttetett. Igaz, hogy ha az illető felek az ily feltételes elfogadásban megnyugosznak, a volenti non fit injuria elv szerint, azok megállapodásának jogosságát átalában megtámadni nem lehet; tekintve azonban, hogy a váltót ilyenné csak bizonyos összeg fizetése iránt tett határozott igéret qualificálhatja ; tekintve továbbá azon nehézségeket, melyeket az ily feltételes elfogadás törvényesítése a váltó forgalmi képessége elé gördítene, a k. n. váltórendszabály azon intézkedése, mely szerint a megszorításokhoz kötött nyilatkozat az elfogadás megtagadásának tekintetik, a váltó-igéret természetének teljesen megfelel s mint ilyen, minden fentartás nélkül elfogadható. Mig azonban a tervezet, csatlakozva a k. n. váltórendszabályhoz, a módositott nyilatkozatot az elfogadás megtagadásával egyenlőnek tekinti, nem zárja ki azt, hogy az elfogadó, nyilatkozata értelmében, váltójogilag felelősségre vonassák; hogy tehát ellene a váltókövetelés, a kijelölt feltétel mellett érvényesíttessék. Egyrészről ugyanis nem lehet kétségbe vonni, hogy az elfogadó, ki váltólevelet megszorítással ir alá, feltételesen ugyan,., de váltójogilag kívánta kötelezni, rajta tehát nem történik jogtalanság, ha nyilatkozatának váltói joghatály tulajdoníttatik ; másrészről a váltóbirtokosnak is érdekében állhat a feltételes nyilatkozat; mert lehetnek oly körülmények, midőn neki egyedül az elfogadó nyilatkozata nyújthat kellő biztosítékot; méltatlanság lenne tehát öt azon jogtól megfosztani, hogy a korlátolt nyilatkozatot váltói utón érvényesithesse. Magától értetvén, hogy a váltóbirtokos oly esetben, midőn a korlátozás feltételnek tekintendő, ennek bekövetkeztét igazolni tartozik. 45. §.-hoz. A k. n. váltórendszabály megállapítja ugyan a váltóbirtokos teendőit az esetre, ha az intézvényezett elfogadása keltezését megtagadja; megállapítja egyúttal azon következményeket is, melyeket a váltóbirtokos ebbeli mulasztása maga után von ; de sehol egy szóval sem tesz említést az elfogadó kötelességéről, vagyis nem kötelezi ezt sehol az elfogadás keltezésére, mi nyilván hézagot képez. E hézag kipótlását nem csak a szükséges kerekdedség,