Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
CVÍ. S2ÁM. M járul még, hogy az óvás elmulasztása esetében az elévülés kezdete későbbre halasztatik s ekként az elfogadó a váltóbirtokos érdekében hosszabb időn át felelősség alatt tartatik. Hogy a tervezet 41. czikke a váltóbirtokost az óvás elmulasztása esetében, az előzök elleni viszkereset elvesztésével sújtja, abban találja indokolását, hogy a megelőző czikk a viszkeresetet a kellő időben történt bemutatástól tételezi fel, hogy tehát a váltóbirtokostól diligentiája igazolását követeli ; úgyde miután ezt csak a kellő időben felvett óvással teheti, misem természetesebb, mint az, hogy az óvás elmulasztása folytán viszkereseti jogai megszűntéknek tenintendök. 42. §-hoz. A lát utánra szóló váltók jogi természetét nem alterálja az, hogy egyenes fizetési igéret és nem fizetési meghagyás alakjában állíttatnak ki, ugyanazért a jelen tervezet 40. és 41. czikkeiben foglalt határozatok a saját váltókra is alkalmazást nyerhetnek, magától értetvén, hogy miután az ily váltóknál az intézvényezett teendőjét és szerepét a kibocsátó veszi át, a bemutatásnak is ennél kell történni. 43. §-hoz. Az intézvényezettnek abbeli nyilatkozata, hogy a nyert fizetési meghagyást elvállalja, az eredeti váltóra, vagy annak másodlatára, de nem a másolatra vezetendő, és sem szóval sem hallgatag nem történhetik. A váltói kötelezettségek megállapítására okirat kívántatik, melylyel minden nyilatkozatnak kapcsolatba kell hozatni; erre alkalmasnak egyedül csak az eredeti Váltó tekintfiető, melyet a másolat, miután egyedül része az eredetinek, azért nem pótolhat, tnert kapcsolatban az eredetivel képezhet csak teljes váltólevelet. De nem pótolhatná az elfogadást a külön okiratra vezetett nyilatkozat sem, a váltó kellékei ugyanis nem pusztán feltételei forgalmi képességének, hanem oly alkatrészei egy formái-ügyletnek, melyeknek hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után; ez alkatrészeknek együttes jelenléte ugyanazon okiraton qualificálhatja ezt csak váltóvá. A most érintett okok s azon körülmény, hogy a váltó, mint a forgalom közvetítője, csak ugy felelhet meg rendeltetésének, ha az általa tett fizetési igéret magából a váltóból kiviláglik s általa mindenkinek közvetlen tudomására hozatik, mint nélkülözhetlen kelléket tüntetik fel azt, hogy az elfogadás iránti nyilatkozat magán a váltón, írásban történjék. Miután annak, ki mástól fizetési meghagyást nyer, a dolog természete szerint szabadságában áll e meghagyásnak részben vagy egészen, feltételesen vagy feltétlenül eleget tenni, szabadságában is áll abbeli szándékának világos és határozott kifejezést adni, a midőn magától érthetöíeg az elfogadást tárgyazó nyilatkozat joghatályára nézve, az elfogadónak világosan kifejezett szándéka szolgál zsinórmértékül ; de ha az intézvényezett e jogával nem él, akkor helyesen tehető fel róla, hogy az intézvényezö meghagyásának egész kiterjedésében és feltétlenül kíván eleget tenni ; hogy továbbá e szándékának az által, hogy minden megszorítást mellőzött, határozott kifejezést adott. Az intézvényezettnek a váltóra vezetett nyilatkozatát tehát, a mennyiben annak korlátozása magából a váltóból ki nem tűnik, oly elfogadásnak lehet és kell tekinteni, mely minden későbbi magyarázatot kizár. E nélkül a váltó megszűnik a fizetés közvetítője lenni, s mindenki óvakodnék készpénz gyanánt oly fizetési Ígéretet elfogadni, melynek módozatai bizonytalanok, melynek érvényesítése még mindig kétségessé tétethetik.
