Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
86 1 GVL SZÁM. sitését megengedi ; megállapíthatja tehát azt is, hogy az elfogadás végetti bemutatásnak, a mennyiben aanak alapján belföldön formáltatnak jogok, mily időben kell megtörténni. Ezt teszi a k. n. váltórendszabály 19. czikke, melynek intézkedése a bel- és külföldön fizetendő váltókra egyaránt alkalmazást nyer, mi főleg akkor birhat fontossággal, ha a birtokos a külföldön fizetendő váltót bármily okból — pl. csőd miatt — belföldön kénytelen viszkereset utján érvényesíteni. Habár a tervezet a lát utánra szóló váltók bemutatási idejét határozottan megállapítja, — nem zárhatta ki azt, hogy az érdekeltek a bemutatás ideje iránt maguk is érvényesen intézkedhessenek. Ez kétfélekép történhetik ; vagy magában a váltó szövegében, vagy valamelyik hátiratban; az első esetben a megállapodás a váltáügyletnek egyik alkatrészét képezvén, a váltóbirtokos által elannyira megtartandó, miszerint ebbeli mulasztása az előzők elleni viszkereset elvesztését vonná maga után; az utóbbi esetben ellenben a megállapodás, mint a forgató és forgatmányos közt létre jött speciális conventio, csak ezekre, illetőleg ezek jogutód daira nézve bir foganattal. Az egyik esetben ugy mint a másikban a tervezet intézkedésének igazolására azon körülmény szolgálhat, hogy az érdekeltek abbeli megállapodása, mely szerint bizonyos időn túl obiigóban maradni nem szándékoznak, a váltóintézmény természetével egyátalán nem ellenkezik, és ha az illetők a váltókapcsolatba azon világos kikötéssel lépnek be, hogy a váltóbirtokos az elfogadás végetti bemutatást bizonyos idő alatt eszközölje: nincs elfogadható ok arra, hogy ebbeli megállapodásuktól a sanctio megtagadtassák. Minden oly intézkedés, mely a váltó forgalmi képességét csökkentené, annak rendeltetésével ellenkezik; ilyennek kellene pedig tekinteni azt is, ha a törvény a bemutatási határidő specialis megállapítását ellenezné. Ezt helyesen már azért sem lehetne ajánlani, mert a váltó formális természete azt követeli ugyan, hogy az általa megállapított kötelezettségek szigorúan foganatosíttassanak ; de nem követeli azt, hogy valaki másként vonassák felelősségre, mint a hogy magát a váltó tartalma szerint kötelezte. 41. §-hoz. Szemben a Gode de Commerce-veí már a magyar váltótörvény 71. és 72. §§. intézkedései is tetemes haladást tanúsítanak, a mennyiben ezekből az elfogadás keltezésének megtagadása esetére, az előzők elleni viszkereset fentartásának módját biztosan megállapítani lehet. Daczára azonban e kétségtelen előnynek, a jelen tervezet, eltekintve a szükséges egyöntetűségtől, váltótörvényünk intézkedését nem vehette át, mert az egy igen fontos kérdést, t. i. az elévülési kérdést, teljesen mellőzött az által, hogy az elfogadó elleni lejáratot a keltezés megtagadása esetére nem állapította meg. A magyar váltótörvény szerint meghatározható ugyan, hogy a kérdéses esetben a viszkereset fentartására mi szükséges; de nem állapitható meg biztosan az, hogy a váltó az elfogadó ellenében lejártnak mikor tekinthető, mi természetesen az elévülési idő bizonytalanságát vonja maga után. Mint a legtöbb kérdésnél, ugy a keltezés megtagadásánál is a váltó-rendszabály szerkesztőinek sikerült oly dispositiót felállítani, mely minden irányban kielégitőnek tekinthető. A váltórendszabály, s ennek megfelelőleg a jelen tervezet is, azon esetre, ha a látutánra szóló váltónál az elfogadás keltezése megtagadtatik, nem csak az előzők elleni viszkereset feltételeit, hanem a váltó lejáratát is megállapítja, ha a váltóbirtokos az elfogadás idejét óvással constatálni elmulasztja. Igaz, hogy a tervezet e részbeni intézkedése a váltóbirtokosra nézve súlyosnak tűnik fel ; de e súlyt nagy mértékben enyhíti azon körülmény, hogy a reá háramló hátrány őt, mint saját hanyagságának következménye terheli, melyet módjában állott volna azáltal elkerülni, hogy a keltezés megtagadását óvással constatálja. Ehhez
