Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
68 CVI. SZÁM, mutatkozik, hogy a saját váltón az intézvényezett mint külön személy nem szerepel, másrészről, hogy a váltóbirtokos minősége az intézvényező szerepében nem egyesülhet. Azonfelül a tervezet a terminológiában is megkülönböztetést tesz, a mennyiben a váltó kiállitóját kibocsátónak, annak birtokosát pedig rendelményesnek nevezi s pedig azért, mert azon kifejezésekmelyek az idegen váltó, mint intézvény, természetéből meritvék, a saját váltóra nem alkalmazhatók. E mellett a kérdéses megkülönböztetésnek még azon gyakorlati haszna is van, hogy a váltókapcsolatban előforduló személyeknek már elnevezése is egyenes utalást foglal magában azok jogi állására, 8. §-hoz. A 8. czikkben foglalt határozatok azon kételyek elhárítását czélozzák, melyek a váltóösszegben előforduló eltérésekre nézve keletkezhetnek. E részben a tervezet határozottan a k. n. váltórendszabályhoz csatlakozik, nem csak azért, mert a szükséges conformitás a váltó, rendszabály e tekintetbeni intézkedéseinek megtartását követelte, hanem azért is, mert ezen intézkedések a dolog természetének teljesen megfelelnek. Oly esetben ugyanis, midőn az összeg betűkben és számokban van kifejezve, joggal tehető fel, hogy a számokban történt tévedés, hogy tehát a betűkkel kürt összeg a valódi, ellenben, ha az Összeg akár betűkben akár számokban van többször kifejezve, a méltányosság azt követeli, hogy a kisebb összeg tekintessék érvényesnek. Egyébiránt a váltórendszabálynak szóban levő intézkedése eredetinek korántsem tekinthető, mert az már a jogban is alkalmazást nyert, mely szerint 1. 9. Dig. De V. S. (50. 17.) semper in obscuris quod minimum est, sequimur. 9. §-hoz. A váltó érvényességének feltételét, annak a törvényben megállapított kellékei képezik ; e kellékek, mint alkatrészei a váltónak, nem pusztán feltételei használhatóságának, hanem essentialis részei egy formái-ügyletnek, tehát olyanok, miknek hiánya az üzlet érvénytelenségét vonja maga után. Abból azonban, hogy a tervezet 9. czikke az oly okiratot, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, ipso jure érvénytelennek nyilvánitja, nem következik, hogy az utólagozás nem szerződés-ellenesen történik ; arról ugyanis, ki váltólevelet ir alá, joggal tehető fel, hogy érvényes ügyletbe kivánt bocsátkozni ; nem lehet tehát ellenére, ha az ügylet a hiányzó kellék utólagozása által teljességre emeltetik. Hogy mindamellett a váltó valamelyik kellékének utólagozása mennyiben lehet érvényes kifogás tárgya, arról a jelen tervezet X. fejezetében történik intézkedés. A váltónyilatkozatok, mint megannyi Váltószerződések, érvényes váltót tételeznek fel, mely nélkül váltójogi hatályt nem gyakorolhatnak. Ennek természetes következményeként jelentkezik a 9. czikk első bekezdésében foglalt azon intézkedés, mely szerint a váltónyilatkozatok, ha azok valamely lényeges kellék hiányában szenvedő váltóra vezettetnek, váltójogi hatályt nem gyakorolnak. Mi a váltó lényeges kellékeinek hiányára nézve felhozatott, teljes mértékben áll azon esetre is, ha a váltó lényeges része kitöröltetik. A lényeges részek kitörlése által ugyanis — történjék az akár jogosan akár jogtalanul — a váltó lényeges kellékeiben szenved csorbulást, az a törvény kellékeinek többé meg nem felel, tehát nem állapithatja meg azon jogviszonyokat, melyeknek feltételét a váltó lényeges kellékeinek összesége képezi.
