Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
CVI. SZÁM. 69 10. §-hoz. A 10. czikk oly nemzetközi elvet pronunciál, mely minden nevezetesebb európai törvényben s ezek közt a k. n. váltórendszabályban is kifejezést nyert. Az ügyletek lehető biztonsága ugyanis azt követeli, hogy azok alaki tekintetben azon ország törvényei szerint biráltassanak meg, a hol keletkeztek. Ez elv felállítása nélkül megszűnnék a nemzetközi forgalom lehetősége s a magánjogok mindannyiszor kétségessé válhatnának, valahányszor egy idegen állam hatósága előtti elbírálás alá kerülnek. És ha ez a jogügyletekre nézve átalában áll, még fokozottabb mértékben alkalmazható a váltókra, melyek rendeltetésüknél fogva helyhez kötötteknek nem tekinthetők s igen sok esetben nem azon ország határain belül nyernek realisálást, a hol esetleg kiállitva lettek. 11. §-hoz. A váltónyilatkozatok a köz. n. váltórendszabály szerint is egyetemleges kötelezettséget állapítanak meg, azonban a nevezett törvényben- hiányzik a forgatók kötelezettségének kellő körvonalozása az elfogadást illetőleg. Ez okból, s mert a váltórendszabály e részbeni intézkedései nem kellő helyben s nem kellő összefüggésben vannak megállapítva, szükségesnek mutatkozott a tervezet 11. czikkében mindenekelőtt az átalános elvet felállítani, tehát kijelenteni, hogy minden váltónyilatkozat egyetemleges váltójogi kötelezettséget állapit meg a váltó minden jogszerű birtokosa irányában, e mellett azonban egyúttal azt is meg kellett határozni, hogy a forgatók ép ugy, mint az íntézvényezö, a váltó feltétlen elfogadásáért is felelősek. Ez a k. n, váltórendszabályban csak az Íntézvényezö tekintetében van határozottan kijelentve, mert a 25. ez. azon intézkedése, mely szerint a forgatók az elfogadás részbeni, vagy teljes megtagadása esetében biztosítási viszkeresettel megtámadhatók, tulajdonképen csak következménye magának a felelősségnek, mely azonban, miként érintetett, határozottan kifejezve nincsen. Az ily hiányoknak tulajdonitható az átalános indokolásban kiemelt azon körülmény, miszerint a köz. n. váltórendszabály sok intézkedését részint a judicaturának kellett és kell kiegészíteni. 12. §-hoz. Miután a javaslat eltérőleg az eddigi váltótörvénytől, az elfogadás érvényességéhez az „elfogadom" szót vagy más hasonló kifejezést nem kivan ; — miután továbbá a váltón az elfogadáson kivül más nyilatkozatok is előfordulhatnak, a nélkül, hogy azok minősége határozottan kifejezve lenne : könnyen megtörténhetik, hogy az egyik vagy másik nyilatkozat jogi természete iránt kétség támadt. Az ily kétség elhárítását nem lehetne az érdekeltekre bizni, hanem szükséges, hogy ez oly orgánumtól származzék, mely minden érdeken felül áll. Ily orgánumnak a per bírósága tekinthető, mely minden körülmények megfontolása mellett belátása szerint határozhat a felett, hogy az egyik vagy másik nyilatkozat az érdekelt felet mily minőségben terheli. Tekintve azonban, hogy arról, ki váltót ír alá, joggal tehető fel, hogy váltó-kötelezettséget kivan elvállalni; tekintve továbbá, hogy a váltó-kötelezettség, ha ennek ellenkezője magánváltón világosan kitüntetve nem lett, az egész váltóösszegre kiterjed: a bíróságnak adott határozati szabadságot azzal kellett korlátoznia, hogy ez a kötelezettség váltói természetét s a váltóból kivehető' terjedelmét nem alterálhatja, a bíróság tehát belátása szerint határozand a felett, hogy a váltó-nyilatkozat mily minőségben terheli a kötelezettet. De a kötelezettség mindig váltói s az egész összegre kiterjedő maradand.
