Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

CVL SZÁM. 61 az a következménye, hogy e kérdések a bíróság felfogásához képest nyernek kétes értékű megoldást. így pl. nincs intézkedés váltótörvényünkben a másodlatok — duplicatumok — jogi természete és azok mikénti megszerzése, e váltóösszegben mutatkozó eltérések mikénti •magyarázata és a kelet vagy lát után fizetendő váltók lejáratának kiszámítására nézve, ha a fizetési határidő napokban, hetekben vagy hónapokban van kifejezve; nincs továbbá intézkedés az érték mikénti kiszámítására nézve: ha a váltó számolási'értékről pl. sterlingekről szól; végre nincs intézkedés a fizetési határidő meghosszabbítása s annak jogi következményeire nézve. Az érintett ellentétek és a most jelzett hiányok következményeikben oly fontosak, mikép váltójogunk helyes reformálásának szükségét és czélszerüségét minden kétségen felül helyezheti. Bármily előszeretettel viseltessünk is meglevő törvényeink iránt, azokat a mennyiben hiányosak vagy materialis fejlődésünket gátolják, ha a müveit nemzetektől elmaradni nem akarunk, a kor kívánalmainak megfelelöleg átalakítanunk, illetőleg újakkal pótolnunk kell. Önámitás volna egyrészről a kifejtettek után azt hinni, hogy váltótörvényünk, mely keletkezésekor specialis viszonyainknak teljesen megfelelt, a jelenkor színvonalán áll, vagy hogy az kifejlett forgalmunk minden igényeit kielégítheti ; sajnálandó szűkkeblűség lenne másrészről kétségtelen szellemi és anyagi haladásunkat ignorálni s annak követelményeit minden téren lehetőleg ki nem elégíteni. Nem elavult vagy hiányossá vált jogi intézményeink féltékeny megőrzése, hanem azok korszerű reformálása képezi lételünk feltételét; nem a merev elszigetelés, hanem a civilizált nemzetek czélszerü intézményeinek okszerű elsajátítása biztosíthatja részünkre a világforgalom előnyeit, tehet bennünket annak részesévé. Azon benső összefüggésnél fogva, mely a váltó- és a kereskedelmi törvény közt létezik, alig íehet kétség az iránt, miszerint tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvény kidolgozásánál a német kereskedelmi törvénykönyv vétetett alapul, — a váltótörvény tervezetének alapul csak a köz. n. váltórendszabály szolgálhat. Ezt egyébiránt, eltekintve a most érintett körülménytől, még több más fontos ok is javaihatja. Egyrészről ugyanis a köz. n. váltó-rendszabály úgy a társországokban, mint a szűkebb értelemben vett Magyarország egy részében jelenleg is érvényben van és tizenegy éven át nálunk is kötelező erővel bírt; tehát egyátalán nem oly ismeretlen, hogy annak tanulmányozása akár a birói, akár az ügyvédi karnak különös nehézséget okozhatna, másrészről a köz. n. váltórendszábály nem csak hogy a hasonló európai törvények közt kétségen felül a legtökéletesebb, hanem e mellett főbb elveiben cosmopoliticus jelleggel bir; intézkedéseiben nem egyedül a német érdekeket védi, hanem oly alaptételekből indul ki, melyek a világ minden müveit kereskedő nemzeténél érvényben és szokásban vannak. Igaz, hogy a német váltó-rendszabály területi kiterjedésre nézve sem angol és amerikai, sem a franczia váltótörvénynyel nem mérkőzhetik; mert míg az angol és amerikai váltótörvény 509,400 • mértföldnyi, a franczia pedig 507,500 D mértföldnyi területen bir érvénynyel, — azalatt a köz. n. váltó-rendszabály mindössze 32,130 • mértföldnyi területen érvényes. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy azon területnek, melyen úgy az angol mint a franczia váltótörvény érvénynyel bir, legnagyobb része nem Európára esik; ha figyelembe vesszük továbbá, hogy közvetlen forgalmunk érdekei inkább a szomszédos, mint a távolabb eső országok jogi intézményeinek elfogadását javalják és követelik, — ugy e szempontból sem foroghat fenn nehézség az ellen, hogy a magyar váltótörvény kidolgozásánál a köz. n. váltó-rendszabály elvei vétessenek alapul. Valamint azonban a kereskedelmi törvény tervezete nem lehetett a német kereskedelmi törvény egyszerű másolata, ugy a magyar váltótörvény sem ragaszkodhatik min-