Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
62 CVI. SZÁM. denben a köz. n. váltó-rendszabályhoz ; habár e tekintetben az elvek sajátságos természeténéi s a törvény szűk kereténél fogva sokkal kisebb tér nyilik a jogosult eltérésekre, melyek lényeges intézkedéseknél nem csak a szükséges és czélba vett .egyöntetűséget zavarnák meg, hanem magát az újólagos codificálás czélját is meghiúsítanák. A magyar váltótörvény tervezetének tehát nemcsak hogy a köz. n. váltó-rendszabály főbb elveit változatlanul kell átvennie ; hanem e mellett őrizkednie is kell az egyes intézmények olynemü megváltoztatásától, mely a czélbavett harmóniát legtávolabbról is megzavarhatná. Daczára azonban ennek, vannak bizonyos tekintetek, melyek az okszerű eltéréseket teljesen igazolják és bennünket a köz. n. váltórendszabály egyszerű recipiálásától felmentenek. E részben mindenekelőtt kiemelhető a köz. n. váltó-rendszabály rendszere, mely nemcsak hogy a tudomány igényeit teljesen ki nem elégiti, hanem a kevésbé tájékozottakra nézve az eligazodást is lényegesen megneheziti. A köz. n. váltó-rendszabály nem követi mindenben hiven a váltóügylet természetes lefolyását ; az egyes váltócselekvényeket és nyilatkozatokat nem mindig kellő helyen illeszti intézkedései közé, minek az a következménye, hogy oly fogalmak, melyek a váltóintézmény kellő ismeretének nélkülözhetlen feltételét képezik, a kellő soron kívül nyernek megoldást. Ehhez járul még, hogy a köz. n. váltórendszabály túlságos rövidségében csaknem kizárólag abstract jogtételek felállítására szoritkozik, melyeknek helyes alkalmazása az adott concret esetre, nem csak a váltójog elméletének, hanem azon szempontoknak kellő ismeretét is feltételezi, melyekből a lipcsei tanácskozmány az egyes váltójogi kérdések megoldásánál kiindult, mi szemben a magyar váltótörvény egyszerűségével, annál több figyelmet érdemel, mert fájdalom, sem oly judicaturával, sem oly váltójogi irodalommal nem birunk, mely a merev elvek helyes alkalmazását megkönnyithetné. Hogy a német váltó-rendszabály succint szerkezetéből eredett nehézségekkel, a kiterjedt literatura és judicatura daczára a német bíróságok is küzdöttek, azt minden kétségen felül helyezik a mai napig is fenforgó számos controversiák, melyeket a nürnbergi tanácskozmány által a váltó-rendszabály pótlásául megállapított novellák sem bírtak teljesen megszüntetni. Végre nem lehet érintetlenül hagyni azon körülménye hogy a német váltó-rendszabály ép úgy, mint a német kereskedelmi törvény bizonyos kérdések szabályozását a particularis törvényhozásoknak hagyta fenn, csakhogy a törvény átalános elfogadását biztosítsa; a német váltó-rendszabály tehát ott is, hol változatlanul lett elfogadva, bizonyos kiegészítő intézkedéseket tett szükségessé, melyek nélkül az egész törvény hiányos maradandóit. Ezt igazolja egyebek közt a körülmény, hogy az 1850. január 25-én kelt nyiltparancs, melylyel nálunk a köz. n. váltó-rendszabály behozatott, az 1840. XV. törvényczikk I. R. 39., 40., 54., 55., 56., 57., 97., 109., 112., 135., 193., 200. §§-ban, továbbá az 1844. VI. törvényczikk 2. és 28. §§-b'an foglalt határozatokat, a köz. n. váltó-rendszabály mellett is fentartotta. A most jelzett irányt követve, a magyar váltókönyv tervezete, mig egyrészről a köz. n. váltó-rendszabály főbb elveit, sőt annak lényeges intézkedéseit is változatlanul visszaadja ; másrészről pótolja a hiányzó intézkedéseket, és a német váltó-rendszabály kétes határozatait olyképen egésziti ki, miszerint a törvény sikeres alkalmazása mindenkire nézve lehetővé válik. E mellett a jelen tervezet a köz. n. váltó-rendszabály rendszerétől is eltér, a mennyiben az egyes intézkedéseket nem az abban felállított, hanem a váltóintézmény természetének inkább megfelelő sorrendben tárgyalja. E megváltoztatott rendszerhez képest a jelen tervezet: az első fejezetben a váltó képességet; a második fejezetben a váltó lényeges kellékeit; a harmadik fejezetben a váltó-nyilatkozatokat és váltócselekvényeket; a negyedik fejezetben a váltó többszörözését; az ötödik fejezetben
