Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
GVL SZÁM. 119 vüíés szükségkép nem következik; miután továbbá a biró azt, hogy az elévülés megszakitva s a megszakításra szolgáló eszköz használva lett-e vagy sem, előre nem tudja — és sok esetben nem is tudhatja, a méltányosság postulatumaként lehet tekinteni azt, hogy a váltóbirtokos kereseti jogától a puszta látszat alapján annál kevésbé mozdittassék el, mert a kereset első elintézése által az adóson oly sérelem, mely ellen magát védnie nem lehetne, épen nem történik. 113. §-hoz. Mig a theoria és a legislatió a váltót nem önálló kötelezettségnek, hanem egyedül a köztörvényi obligatiót megerősítő jogi elemnek, tehát, a főkötelezettség accessoriumának tekintette, a jogi hátrányokat, melyek az elévülésből vagy váltójogi mulasztásból eredtek, arra szorította, hogy az okiratot specific us váltói jellegétől, tehát acessorius erejétől megfosztotta. Az elévülés vagy váltójogi mulasztás folytán megszűnt az alaki és anyagi rigor cambialis, megszűnt az obligatio ad carcerem ; de e mellett a magánjogi elem, tehát a váltónak tulajdonképeni ereje érintetlenül fenmaradt. E felfogás azonban a váltó jogtudomány fejlődésével a váltó jogi természetének szabatos meghatározásával lényeges változást szenvedett. A váltó a modern theoria szerint is tárgyát képezi a kapcsolatban álló személyek közt létező jogviszonyoknak; de mint abstract, a materiális jogviszonytól teljesen független ügylet, egyedül és kizárólag a megállapított formában találja létele feltételeit. Ha e forma, mint egyedül kötelező jogalap, physicailag megsemmisül, azzal együtt a váltó is, mint képviselője a formális jognak, elenyészik, a váltói kötelezettség megszűnik. Ugyanez történik akkor is, ha a váltó jogilag semmisül meg, vagyis ha azon feltételek, melyekhez létele vagy fennállása köttetik, megszűnnek vagy teljesedésbe nem mennek; a váltójogok érvényesítése ugyanis bizonyos formalitásokhoz van kötve, melyeknek összesége a váltójogi solennitást képezi^ ha e formalitások meg nem tartatnak, a váltói obligatio s ezzel együtt maga a váltó is megszűnik, ép ugy, mint ha physicailag megsemmisíttetett volna. A váltói obligatiónak most érintett jogi természetéből az következnék, hogy annak jogi megsemmisülésével mindennemű viszony megszűntnek tekintessék olyképen, miszerint annak alapján jogi igényt formálni többé ne lehessen. Miután azonban a váltó circulátiója a magánjogi viszonyok bizonyos nyomait hagyja maga után ; miután továbbá az bizonyos materialis jogviszony létele által közvetittetik, — a törvényhozások épugy, mint az elmélet, az érintett forgalmi ügyleteknek bizonyos joghatályt tulajdonítanak az esetre, ha a váltón alapuló formális jog bármi okból elenyészik és e miatt többé nem érvényesíthető. A Code de Commerce s ehhez csatlakozva a Codici di Commercio a váltóbirtokosnak az elévülés, illetőleg a mulasztás esetére keresetet ád az intézvényező ellen, melynek alapját a gazdagodás, a valutának praesumált átvétele képezi, a magyar váltótörvény 209. §-a szerint az elévülés folytán csak a váltótörvénykezési jog enyészik el ; azon szerződések mindazonáltal, melyekből a váltójog származott, a köztörvény előtt mint magánálló jogczímek tovább is fennállanak; ennélfogva valamint egyébb tekintetben, ugy elenyésztükre nézve is a köztörvény szerint kelendők meg. A k. n. váltórendszabály , melyhez a jelen tervezet csatlakozik, hasonlag elismeri a váltónak alapul szolgált jogviszony befolyását s a váltóbirtokosoknak az elévülés, illetőleg a mulasztás daczára keresetet ád az intézvényező, továbbá az elfogadó, illetőleg a kibocsátó ellen, ha ezek valamelyike a váltóbirtokos kárával gazdagodnék; de határozottan kizárja a keresetre forgatók ellen, ha azok kötelezettsége akár elévülés, akár mulasztás folytán megszűnt. Ezen intézkedésből önként következik, hogy a váltóbirtokos, ha az érintett személyek ellen elévült váltó alapján kivan keresetet indítani, a váltóügyletnek alapul szolgált materialis jogviszony létrejöttét s *
