Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
lâô CVÎ. SZÁM. ezzel együtt azt is köteles igazolni, hogy e jogviszony folytán alperes a váltóösszeg ki nem fizetése miatt az ,ő kárával gazdagodnék. Hogy e körülményeket miként kell és lehet igazolni, az eleve még átalában nem határozható meg, mert e tekintetben egyedül a concret eset lehet irányadó. Végre nem lehet felesleges kiemelni, miszerint a tervezet 113. czikke, eltérőleg a váltórendszabály 83. czikkétől, azért említi fel a köztörvényi utat, mert e nélkül a kérdéses intézkedés azon ferde magyarázatra adhatna alkalmat, mintha a szóban lévő kereset, daczára az elévülésnek, a váltói útra tartoznék. 114. §-hoz. Az európai törvényekben átalában nyilvánuló felfogás szerint, az egyes váltószerződések teljesen függetlenek nem csak a váltókapcsolatban álló személyek viszonyaitól, hanem a többi váltószerződésektől is, melyek esetleg ugyanazon váltón előfordulnak. E felfogásból következik egyrészről azon intézkedés, mely szerint a váltóképesség hiánya, ha az a kötelezettek egyikénél vagy másikánál előfordul, a többiek jogviszonyaira befolyással nincsen, másrészről azon intézkedés, mely szerint a hamis aláírások a valódiak joghatályát nem alterálják; a váltókapcsolatban álló személyek mindegyike, önnálló kötelezettséget vállal és önnálló jogokat szerez, melyek minden esetben saját tartalmuk és saját feltételeik szerint itélendők meg. A 114. czikk intézkedése tehát, mely egyébiránt saját váltótörvényünkben is alkalmazást nyert, az érintett elfogásnak teljesen megfelel s ez okból bővebb igazolást nem kivan. Hogy a hamis aláírás sem a hamisító, sem az ellen, kiknek neve jogtalanul használtatott, váltókötelezettséget nem állapit meg, az a váltó formális természetéből következik ; az első ellenében azért nem, mert ennek neve a váltón elő nem fordul, ft váltói kötelezettség pedig csak az ellen képzelhető, ki a váltón szerepel ; az utóbbi ellen pedig azért nem, mert nála a szerződési szándék hiányzik, mert a váltószerződést sem közvetlenül, sem közvetve — megbízás által nem kötötte, ilyen nélkül pedig váltókötelezettség nem képzelhető, 115. §-hoz. Hogy a váltórendszabálynak a meghamisított váltókra vonatkozó intézkedései kímeritöknek nem tekinthetők, azt már az 1850. január 25-én kelt császári nyilt parancs is, melylyel nálunk a váltórendszabály behozatott, elismerte, s ez okból az 1840. XV. t. ez. I. r. 39. és ,40. §-ait továbbra is feiitartotta. Ez intézkedéseket tehát a jelen tervezetnek már azért is át kellett vennie, mert azok a váltótörvény életbeléptetése óta szakadatlanul érvényben vannak. Ehhez járul még, hogy a kérdéses intézkedések ugy a váltó formális természetének, mint a méltányosságnak teljesen megfelelnek s főleg azért érdemelnek figyelmet, mert a forgatókat — a váltóigéret természetének alterálása nélkül. — egy praesumtio segítségével megvédik az ellen, hogy a meghamisítás ténye miatt kárt szenvedjenek. Miután azonban e vélelem csak egyszerűen praesumtio jurisnak tekinthető, az nem zárja ki az ellenkező bebizonyithatását ; tehát megvédi a váltóbirtokost is attól, hogy teljes követelésétől elüttessék akkor, ha a forgatók a váltót a hamisítás után irták alá, ha tehát azt a meghamisított tartalom mellett adták tovább. 116. §-boz. Azon okok, melyek az előbbení czikkben foglalt határozatok igazolására felhozattak, a magyar váltótörvény 186. §ának átvételét is indokolhatják. Valamint a forgató, ugy az el%
