Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

116 OVI, SZÁM, a váltóbirtokos oly jogtól, melylyel a kereskedelmi törvények a kereskedőket rendszerint felruházzák, megfosztatnék. A mi azon netaláni ellenvetést illeti, hogy a jogok mikénti érvényesítését tárgyazó szabályok az alaki jog körébe tartozván, illetékesen csakis abban nyerhetnek alkalmazást, nem lehet ugyan tagadni, hogy az eljárási formalitások átalában az alaki jog körébe tartoznak, de ebből korántsem következik, hogy a váltójog anyagi részébe ne lehetne oly intézkedést felvenni, mely a váltóval összefüggő, illetőleg vele kapcsolatba hozott jogok minőségét és hatályát határozza meg. A váltójog kivételes természetével épen nem ellenkezik, hogy annak anyagi részébe a kérdéses intézkedés felvétessék, a mit eléggé igazol az, hogy a váltóból felmerülő kifogások tekintetében majdnem minden váltójog részében találunk provisiót. Ha a zálogbirtokosnak azon kiváltság megadatik, hogy zálogjogát minden körülmény közt váltói utón érvényesíthesse, e kiváltságot nem lehet pusztán a végrehajtásra szorítani. Azok részéről, kik a váltóhitelező emiitett kiváltságát a keresetre kiterjeszteni nem kívánják, az hozatik fel, hogy oly esetben, midőn az adós csőd alá kerül, a követelések beperlésére csak egy utat ismer a csődtörvény; a váltóhitelező tehát, ha zálogjoggal bir is, keresetét a csődbiróságnál tartozik benyújtani, s csak a kielégítést szorgalmazhatja a kezei közt levő zálogból, a nélkül, hogy a csődper állására figyelemmel lenni tartoznék. Tekintve azonban, hogy a kereset nem más, mint mód arra nézve, hogy a zálogra vezetendő váltói végrehajtás lehetővé tétessék; tekintve továbbá, hogy a zálogjog kiváltságos természete ép annak érvényesítési módja által feltételeztetik, — a következetesség postulatumának tekinthető, hogy a zálogbirtokos kiváltsága oda terjesztessék ki, miszerint ez követelését az általa birt zálog alapján, tekintet nélkül az adós ellen elrendelt csődre, mindenkor váltói utón érvényesíthesse, — tehát keresetét a különben illetékes váltótörvényszék előtt indíthassa meg; magától értetvén, hogy keresetét a tömeg ellen intézni s ugyanannak a netaláni felesleget kiadni tartozik. A megtartási jog természetéből folyik, hogy a váltóhitelező a kezeihez került dologból, a mennyiben azok követelése kielégítésére in natura alkalmasak, magát kielégíthesse, ez eseteken kívül pedig megtartási jogát, úgy mint kézi zálogot, érvényesíthesse. A magyar váltótörvény határozatlan intézkedésének tulajdonitható, hogy nálunk a megtartási joggal sok visszaélés történt. Ennek eleje vétetik a 105. czikk második bekezdésében foglalt azon intézkedés által, mely szerint a megtartási jog nem gyakorolható, ha annak tárgyai akár az adós, akár egy harmadik által kijelölt czélból kerülnek a hitelező birtokába. Ily esetben a megtartási jognak egyrészről azért nem lehetne helyt engedni, mert annak gyakorlása a kereskedelmi forgalom alapját képező bizodalom megsértését involválná, másrészről, mert a hitelezőnek nem állhat szabadságában birlalása jogczímét önkényesen megváltoztatni. 107. §-hoz. A jogok átalában, tehát a váltóból származók is, ha a törvény által meghatározott idő alatt igénybe nem vétetnek, tudományos mükifejezés szerint, elévülnek. A váltói jogok elévülésétől meg kell különböztetni a váltójogi mulasztást; mert jóllehet ez utóbbinál is, ugy mint az elévülésnél, a jog azért enyészik el, mert bizonyos idő alatt érvényesítve nem lett, a megszűnés érintett két neme közt mégis jogilag különbség van, mely abban áll, hogy az elévülés által már létező kereseti jog enyészik el, mig ellenben a váltójogi mulasztás által a kereseti jog keletkezése, vagyis a feltételes jognak feltétlenné leendő