Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
GVL SZÁM. 117 átalakulása gátoltatik meg azért, mert azon cselek vények, mik a jog valósítására előirvák, bizonyos idő alatt nem történtek meg. A váltóforgalom lényege az üzlet gyors befejezését, a váltónál járó súlyosabb felelősség pedig azt kívánja, hogy a váltóból származó jogok a köztörvényeknél rövidebb idő alatt érjék végüket, hogy a kötelezett oly igények ellen megvédessék, mik ellen a védelem később biztonsággal használható nem lenne, vagy csak színleg megállapítható volna. Az ez iránybani intézkedés szükségét a törvényhozások átalában elismerték, s a váltóból származó igények tartamát a köztörvénynél rendesen rövidebb időre szabták. Az időtartamra nézve azonban, mely alatt az elévülésnek helyt adnak, lényegesen eltérnek; mert nemcsak hogy az idegen és saját váltóra nézve különbséget tesznek s az elévülést különféle időponttól számítják, hanem azt 6 hó és 30 év között szabják ki, az egyöntetűségnek minden legkisebb nyoma nélkül. Az elévülés tekintetében a váltórendszabály által kitűzött határidő nem csak azért mutatkozik elfogadandónak, mert az sem szerfölött rövid, sem szerfölött hosszú nem lévén, a méltányosságnak legjobban megfelel; hanem azért is, mert forgalmunk érdekében szükséges, hogy váltójogunk ezen fontos kérdésben azon országok törvényeivel legyen összhangzásban, melyekkel folytonos érintkezésben állunk. Ezen ok kívánja azt is, hogy az elévülési idő kezdetéül az idegen váltó elfogadója és saját váltó kibocsájtója ellenében a lejárat jelöltessék ki. 108. §-hoz. A váltókapcsolatba lépőnek esetleges nagy száma s a felelősség súlya, mely őket terheli, egyaránt megkívánja, hogy a váltóbirtokosnak a váltóból származó és többeket terhelő jogai érvényesítésére lehetőleg rövid határidő szabassék annál is inkább, mert különben a kártérítés lehetősége a megtámadottakra nézve, idöfolytában ha nem is szűnnék meg teljesen, minden esetre kétségessé válhatnék. Ha az európai törvények intézkedéseit részrehajlatlan bírálat alá vesszük s azokat saját váltótörvényünk rendelkezésével összehasonlítjuk, ugy nemcsak saját váltótörvényünk, de a többi európai váltótörvények intézkedései felett is elsőséget a k. n. váltórendszabálynak kell adnunk, nemcsak a már kifejtett okokból, hanem azért is, mert a magyar váltótörvényben foglalt határidők részben aránytalanul rövidek, átalában pedig complicáltak. Ehhez járul még, hogy váltótörvényünk a határidők megállapításánál nem annyira a fizetés vagy a viszkereset indítási helyére, hanem a felek lakására volt figyelemmel, miből azután az következik, hogy például a pesti váltótörvényszék illetőségéhez tartozó, de távolabb helyeken lakó felek, a viszkeresetet annyi idő alatt tartoznak megindítani, mintha Pesten vagy ennek tőszomszédságában laknának. 109. §-hoz. Azon körülmények, melyek a 108. czikkben foglalt intézkedések igazolására felhozattak, egész kiterjedésben a 109. §-ra is alkalmazhatók lévén, e helyütt az ismételt indokolás feleslegesnek mutatkozik, s elégnek látszik e tekintetben annyit megjegyezni, miszerint a forgató ellenében az elévülési idő kezdetét a lejárattól azért nem lehetne számítani, mert neki jogai érvényesítésére, mihez a váltó mulhatlanul szükséges, a fizetés, illetőleg a kereset vétele előtt alkalma nem volt és nem lehetett; méltatlanság lenne tehát az elévülési idő kezdetét oly időpontra visszavinni, midőn az az átalános jogi felfogás szerint kezdetét nem veheti.
