Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
m CVI. SZÁM. ha a váltó erejét elvesztette ; pedig az elévülési idó elteltével, mely három, hat és tízennyolcz hó lehet — a váltó az előzök irányában minden esetre elveszti joghatályát. Ha a lipcsei tanácskozmány a porosz javaslat 73. §-át, mely szerint minden váltójogi igény egy év alatt kivétel nélkül elenyészik, elfogadja, akkor a 28. czikk 2. pontjában foglalt határidő teljesen correctnek volna tekinthető ; a tanácskozmány azonban az egy évi elévülési időtől eltért s megfeledkezett arról, hogy ennek következtében a 28. czikk 2. pontja módosítandó lett volna. Hogy a lipcsei tanácskozmánynak nem volt szándéka az adott biztosítékot, az elévülési időn túl fentartani, arról a tanácskozmányi jegyzökönyvek tanúskodnak, melyek szerint egy évi idő egyenesen, tekintettel a porosz javaslat 73. §-ában megállapított elévülésre, lett megtartva. Ily körülmények között alig szükséges bővebben fejtegetni, hogy a tervezet 92. czikkében foglalt határozatok, a k. n. váltórendszabály rokon intézkedései felett elsőséget érdemelnek s ez okból minden habozás nélkül elfogadhatók. 93. §-hoz, A magyar váltótörvény intézkedése, mely szerint az elfogadás megtagadása esetében készfizetési viszkeresetnek van helye, ép oly kevéssé felel meg a váltóigéret természetének, mint a kir. Curiának 1863. évi márczius 23. és 26-án kelt azon .határozata, mely a váltótörvény I. r. 99. §-ának erőszakos interpretatiója alapján a váltóbirtokost az elfogadó ellen elrendelt csőd esetében készfizetési viszkeresetre jogosítja fel. A váltó által képviselt fizetési igéret határozott időre tétetik; a váltóbirtokos tehát a váltó formális természete szerint, a fizetést kikötött idő előtt semmi esetben és semmi körülmény közt sem követelheti, s e részbeni igényei helyesen csak odáig terjedhetnek, hogy bizonyos körülmények közt, az igéret leendő beváltására nézve biztosítást kívánhat. E jogot a tervezet a váltóbirtokosnak egyrészről az elfogadás megtagadása esetében, másrészről pedig akkor adja meg, ha az adós oly körülmények közé kerül, melyek közt emberi számítás szerint az igért fizetés hiánytalan teljesítése nem remélhető. Hogy mikor tekinthető a fizetés veszélyezettnek, azt a tervezet 93. czikke állapítja meg, mely lényegileg a k. n. váltórendszabályhoz csatlakozik. Ez esetek kétségen kivül olyanok, melyek a biztosítást teljesen indokolhatják, miért is azok bővebb igazolást már e szempontból sem kívánhatnak. Valamint egyéb intézkedéseknél, úgy a biztosítás szóban levő neménél sem lehetett a nürnbergi tanácskozmány által megállapított novellákat figyelmen kivül hagyni; miért is a tervezetben, megfelelöleg a most érintett novellákban foglalt intézkedésnek, ki kellett jelenteni, hogy a váltóbirtokos a biztosítást nem csak a tulajdonképeni előzőktől, hanem magától az elfogadótól, illetőleg a kibocsátótól is követelheti. 94. §-hoz. A váltókapcsolatban álló személyek intentiója szerint, a váltóösszeg kifizetésének az íntézvényezett, illetőleg a kibocsátó által kell történni; ebből folyólag kötelessége a váltóbirtokosnak a fizetést a most érintett személyeknél keresni a nélkül, hogy e részben a kijelölt ut és módtól bármi tekintetben eltérnie lehetne. Ha azonban a váltó a kijelölt rendes utón czélját nem éri, ha azok, kiket a váltó kifizetése első sorban terhelne, e kötelességnek meg nem felelnek, — a váltóbirtokosnak jogában áll, követelését azok ellen érvényesíteni, kiknek kezein a váltó keresztül ment, s kik annak átruházásával, a váltóigéret beváltásáért, subsidiaríe
