Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
OVI. SZÁM. ÜB garantiát vállaltak. Tekintve azonban, hogy a most érintett személyek a váltóigéret beváltásáért csak in eventum vagyis azon esetre felelősök, ha a váltó rendes utón czélját nem éri, önként következik, miszerint a váltóbirtokos a végből, hogy előzői ellen fordulhasson, saját diligentiáját, vagyis azt, hogy a fizetést a kellő időben és helyen siker nélkül kereste, óvással igazolni tartozik. Ezért követeli a tervezet 74. czikke a váltóbirtokostól az óvást minden oly esetben, midőn előzői ellen viszkeresetet indítani kivan. Azok után, mik a jelen tervezetben részint a 74. czikk indokolásánál, részint más helyen a viszkereseti jog természetére nézve felhozattak, a 94. czikkben foglalt intézkedés, mely saját váltótörvényünknek is teljesen megfelel, bővebb indokolást alig kívánhat. 95. §-hoz. A váltóügyletben résztvevő azon személyek, kiknek kezein a váltó a kötelezettség elhárítása nélkül keresztül ment, felelősek a váltóigéret pontos beváltásáért; e minőségükben tehát el kell készülve lenniök arra, hogy a váltóbirtokos részéről in eventum megtámadtatnak, minek az által vehetik elejét, ha a váltóösszeget járulékaival együtt kifizetik vagyis a váltót beváltják. E jogot tőlök megtagadni egyrészről azért nem lehet, mert őket az ügyleten kivül álló érdektelen személyeknek, tehát jogtalan beavatkozóknak tekinteni nem lehet ; másrészről, mert a váltóbirtokos jogos igényei a teljes kielégítésnél tovább nem terjedhetnek ; ennek megtörténtével minden további joga megszűnik s reá nézve, feltéve, hogy a fizetést valamelyik előzője ajánlja, egészen közönyös az, hogy az előzök közül melyik teljesíti a fizetést; tehát nem is állhat jogában azt ellenezni s az előzőnek ok és szükség nélküli költségeket okozni, Egyébiránt a 95. czikkben foglalt intézkedés lényegileg a magyar váltótörvény I. r. 162. §-ban is feltalálható, miért is annak felvételét már e körülmény is eléggé indokolhatja. A k. n. váltórendszabály nem intézkedik azon esetről, ha az előzők közül többen ajánlanak fizetést, miért is e részben legfelebb a váltórendszabály 64. czikkében foglalt intézkedést lehetne per analogiam alkalmazni; e helyett azonban czélszerűbbnek látszott a magyar váltótörvény—163. §.— intézkedését átvenni s határozottan kijelenteni, hogy a váltóbirtokos ily esetben annak ajánlatát köteles elfogadni, kinek fizetése által legtöbben szabadulnak fel a kötelezettség alól. Ez intézkedés teljesen megfelel a jelen tervezet azon intentiójának, mely szerint az előzőket ok és szükség nélkül obiigóban tartani nem engedi. 96. §-hoz. A 96. czikkben foglalt határozatok nem csak a váltórendszabály, hanem a magyar váltó intézkedésének is megfelelvén, azok bővebb indokolása e helyütt feleslegesnek mutatkozik s elégnek látszik a szóban levő czikk azon intézkedésére reflectálni, mely szerint a váltóbirtokos a kamatokat, költségeket és a provisiót akkor is követelheti, ha keresetét egyedül az elfogadó, illetőleg a kibocsátó ellen intézi. Ez intézkedést teljesen igazolja azon körülmény, hogy a jelen tervezet ép úgy, mint minden európai váltótörvény, a váltóbirtokosnak a keresetre nézve szabad választási jogot enged; úgyde ha e jog a váltóbirtokosnak megadatik, akkor a következetesség azt hozza magával, hogy azon tételeket, melyeket az összes kötelezettek ellen felszámíthatna, az esetben is követelhesse, ha szabad választási jogával élve, a kötelezettek közül csak az egyikét támadja meg. Egyébiránt a gyakorlatban nem is tétetett nehézség a kérdéses felszámítás ellen; az majd minden nap előfordul, miért is annak törvényesitését alaposan ellenezni nem is lehetne. FŐRKNDI IROMÁNYOK III. 1875/8. 15
