Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

övi. SZÁM. Ili 90. §-hoz. Nem csak a közvetlen váltóbirtokosnak, hanem minden előzőnek is érdekében áll magának biztonságot szerezni arra nézve, hogy a váltólejáratkor az intézvényezés értelmében ki fog fizettetni; ugyanazért az elfogadás megtagadása esetében a tervezet minden előzőt feljogosít arra, hogy saját előzőitől hasonlag biztosítást követelhessen. Miután azonban a biztosítási eljárás nem a váltóösszeg kifizetését czélozza, miután továbbá azon körülmény, hogy az elfogadás átalában nem, vagy nem kellőleg történt, az óvás által minden kétségen felül helyeztetik, — a viszkeresőt arra kötelezni, hogy ezen előleges rendszabály kieszközlésénél az eredeti váltót is felmutassa, alaposan annál kevésbé lehet, mert a váltó felmutatása az óvás alkalmával a nélkül is megtörténvén, a viszkeresö váltóbirtokosi minőségét kellően igazolta. 91.§-hoz. A biztosítási viszkereset czélja, a váltó leendő kifizetésére nézve garantiát szerezni, önként következik tehát, hogy mihelyt e tekintetben biztosíték már adatott, az azt nyújtó fél utódai újabb biztosítékot nem követelhetnek, miután az, mihez joguk volna, már megtörtént. Éhez képest a tervezet ép ugy, mint a k. n. váltórendszabály, kijelenti, miszerint az adott biztosíték nem csak a viszkeresőnek, hanem a biztosítékot nyújtó fél utódainak is fedezetül szolgál. Miután azonban a 91. ez. intézkedése csak az esetre szól, ha a biztosítékot nyújtó fél utódai viszkeresetet inditanak, önként következik, hogy a biztosíték az utódokat nem de jure, hanem egyedül a viszkereset tényleges megindítása esetében illeti. Hogy az adott biztosíték módja vagy mennyisége ellen emelt kifogások alaposaknak mikor tekinthetők, mint questio facti, minden egyes esetben a bíróság által lesz megállapítandó; s e tekintetben mindössze annyit lehetne megjegyezni, hogy a bíróság egyéb döntő körülmények mellett, különösen arra köteles tekintettel lenni, vájjon az adott biztosíték alkalmas és elegendő-e arra, hogy a váltóösszeget járulékaival együtt fedezze. 92. §-hoz. A tervezet 92. czikke lényegesen eltér a k. n. váltórendszabály 28. czikkében foglalt határozatoktól, a mennyiben a biztosítás megszűnési eseteit a k. n. váltórendszabálytól eltérôleg állapítja meg. A váltórendszabály 28. czikke szerint — 2. pont — a biztosíték visszaadandó, ha az előző ellen a készfizetési viszkereset a váltó lejáratától számítandó egy év alatt meg nem indíttatik; vagy ha — 3 pont — a váltó erejét elvesztette. Ez intézkedéseket a tervezet fel nem vehette, mert azok határozott ellenmondásra vezetnek s ez okból zavarokra adhatnak alkalmat. A k. n. váltórendszabály 78. és 79. czikkeiben, az előzök elleni viszkereseti jog elévülési idejét három, hat és tizennyolcz hónapban állapítja meg; a viszkeresetnek tehát az előzők ellen a most érintett idő alatt okvetlen meg kell indíttatni ; ugy de ha a váltóbirtokosnak a 28. czikk 2. pontja szerint jogában áll a készfizetési viszkeresetet a váltó lejáratától számítandó egy év alatt megindítani, akkor vagy a 78. czikkben megállapított elévülési idő egy részének — a három és hat hónapnak absolute nincsen értelme, vagy kettős elévülési idő állapittatik meg minden oly esetre, midőn valamelyik előző biztosítást adott. Továbbá a 28. czikk 3. pontja az elévülési idő hatályát határozottan elismeri, mert különben nincsen értelme azon kitételnek, mely szerint a biztositék visszaadandó,