Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
annak megtartását tehát nem csak a most érintett, hanem azon körülmény is Indokolhatja, hogy a k. n. váltórendszabály e részben semmi intézkedést sem foglal magában. 82. §-hoz. A k. n. váltórendszabálynak alig van intézkedése, mely a lipcsei tanácskozmányban annyi és oly heves vitára adott volna alkalmat, mint azon határozat, mely szerint az előzök értesítése a viszkereset nélkülözhetlen feltételét nem képezi. A porosz javaslat szerkesztői az értesítésnek, mint a viszkereset egyik feltételének, megállapítását javalták, habár azon aggodalmakat, melyekre ezen rendszer okot szolgáltatott, teljesen méltányolták; megállapodásukra főleg azon okból indittattak, hogy a kérdéses rendszer Németország legnagyobb részében érvényes volt, s mert azon hátrányokat, melyekkel az járhat, annyira jelentékenyeknek nem tartották, hogy e miatt a divatozó rendszer megváltoztatását indokoltnak tekintették volna. Eltekintve azonban attól, hogy az újabb törvények közül a hollandi kereskedelmi törvény, habár lényegileg a Code de Commerce-hez csatlakozik, a porosz javaslatban acceptait rendszert már 1838-ban elhagyta. A lipcsei tanácskozmány megállapodását több fontos körülmény indokolhatja, melyeket e helyütt már azért sem lehet mellőzni, mert saját váltótörvényünk nagyban azon álláspontot foglalja el, melyből a porosz javaslat szerkesztői kiindultak. Mindenek előtt figyelembe veendő azon körülmény, hogy a régibb törvényhozások, miként ez már kiemeltetett, a váltóbirtokost az előzök mandatariusának tekintették, miért is őtet több oly kötelezettséggel terhelték, melyek a váltóból eredő jogok függetlenségével össze nem egyeztethetők. Ez álláspontot az újabb törvényhozások átalában elhagyták; a váltóbirtokost független és önálló váltóhitelezőnek nyilvánították, ki csak saját érdekeiről köteles gondoskodni; de e liberális és teljesen jogosult felfogást nem birták vagy nem akarták következetesen keresztül vinni, s az előzök értesítését, mint a viszkereset egyik feltételét, legnagyobb részben fentartották, ezáltal liberális felfogásukkal kétségtelen ellenkezésbe jutván. De ha az előzök értesítése, mint az elavult felfogás egyik kinövése, a most érintett okból átalában fenn nem tartható, az egyenesen lehetetlenné válik szemben a váltóbirtokosnak engedett azon joggal, melynél fogva ez az előzök bizonyos sorrendjéhez kötve nincsen, s melyet, miként ez az átalános indokolásban kifejtetett, az egyik vagy másik előző kijátszására használhat. Azt lehetne az előzök értesítésének szüksége mellett felhozni, hogy az előző ekként juthat csak tudomására a bekövetkezett zavarnak, tehát csak az által jut azon helyzetbe, hogy a viszkereseti költségek és kellemetlenségek elkerülése végett a váltó kifizetése iránt intézkedhessek. Ez ellenvetés bírhatna némi jelentőséggel, ha a törvény a viszkereset megindítását értesítés kézbesítésétől tenné függővé; miután azonban ezt az európai törvények közül egyik sem teszi, az érintett czél sem indokolhatja az értesítés olyképeni fentartását, hogy attól a viszkereseti jog gyakorlása tétessék függővé. Ehhez járul még egy más — tán mindennél fontosabb — körülmény és ez az, hogy a viszkereset nem mindig belföldről, hanem igen gyakran külföldről is indíttatik, mely esetben a szóban levő intézkedés a legnagyobb jogtalanságra vezethet s a váltó forgalmát megsemmisítéssel fenyegeti. Tegyük fel. ugyanis, hogy a viszkereset oly országból indíttatik belföldre, hol az előzök értesítése nem képezi a viszkereset feltételét; a váltóbirtokos saját törvényeihez alkalmazkodva a váltót ovatolja és azt hiszi, hogy ezzel viszkereseti jogait fentartotta: e feltevésben azonban téved, mert a belföldi bíróság, mely a viszkereset tényleges megindításánál csak a belföldi törvényt tarthatja szem előtt, kénytelen ötét keresetével elutasítani. i
