Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

CVL SZÁM. 99 $ 65. §-hoz. A névbecsülö egyrészről, mint megbízás nélküli ügyviselö jelentkezik ugyan, de másrészről bizonyos önállósággal is lép a váltókapcsolatba s belépésével bizonyos kötelességeket is vesz át. Előbb érintett minősége azt hozza magával, hogy azt, kinek érdekében a váltókapcsolatba lépett, a történt közbenjárásról értesitse s ennek egyúttal az elfogadás hiánya miatt felvett óvást a végből megküldje, hogy ez a beállott zavarból keletkezett jogait saját előzői ellen érvényesíthesse ; utóbbi minőségénél fogva ellenben, mint önálló adós lép a váltókötelezettek közé; átveszi annak teljesítését, mi a váltó tartalma szerint az intézvényezett kötelessége lett volna. Miután azonban belépése a váltókapcsolatba felhívás nélkül s a bekövetkezett zavar miatt történt, mi sem természetesebb, mint az, hogy a zavart s azzal együtt jogosultságát a belépésre kellően igazolni tartozik. E végből teszi a tervezet 65. czikke a névbecsülönek kötelességévé, hogy az elfogadás hiánya miatt felvett óvást magának kiadassa, abban előbb a történt közbenjárást feljegyeztetvén; hogy a közbenjárásról a névbecsültet, az óvás megküldése mellett értesitse. Ekként, mig egyrészről jogosultságát a belépésre, az ellenében, kinek érdekében eljár, kellően igazolja, másrészről az utóbbinak lehetővé teszi, hogy előzőitől, a bekövetkezett zavar miatt, biztosítást követelhessen. Hogy a tervezet a névbecsülö mulasztását váltójogi hatálylyal nem sújtja s ezt mindössze a mulasztásból eredő kár megtérítésére kötelezi, abban találja indokolását, hogy a jelen tervezet a névbecsülő elfogadónak ép oly kevéssé ad biztosítási viszkeresetet, mint nem ruházza fel e joggal a szükségbeli utalványozottat, hogy továbbá a névbecsülő, habár önálló kötelezettséget vállal, a névbecsült irányában mindössze meghatalmazási viszonyba lép, mely következményeiben nem a váltó-, hanem a köztörvény szerinti elbírálás alá esik; nincs tehát semmi elfogadható ok arra, hogy a névbecsülö a 65. czikkben megállapított kötelesség elmulasztásáért, váltójogi hátránynyal sújtassák akkor, midőn reá nézve a belépés a váltókapcsolatba csak kötelességet von maga után. 66. §-hoz. Miután a névbecsülö az elfogadásra egyátalán kötelezve nincsen, teljes szabadságában áll azt a váltókapcsolatban álló személyek bármelyikéért teljesíteni, feltéve, hogy ezt oly személy érdekében teszi, ki ellen közbenjárás nélkül viszkeresétnek helye lehetne ; miből egyúttal önként következik, hogy a közben'árásnak a váltókapcsolaton kivül álló személyek érdekében, ép oly kevéssé lehet helye, mint nem történhetnék a névbecsülés a váltóbirtokos érdekében, kit csak jogok, de nem kötelességek illetnek. Azonban habár a törvény átalában a névbecsülöre bizza annak meghatározását, hogy kinek érdekében kivan közbenjárni, ép úgy, mint a szükségbeli utalványnál, intézkedni kellett az esetre is, ha a névbecsülö szándékának határozott kifejezést nem adott. Ily esetben a tervezet 66. czikke szerint azon vélelemnek van helye, hogy a névbecsülés az intézvényező, tehát azon személy érdekében történt, kinek honoráltatása által az előzök mind felszabadulnak a viszkereset alól. Hogy a névbecsülési elfogadásnak magára a váltóra kell vezettetni, az az eddig kifejtettek után kétséget nem szenvedhet. Váltói jogok és kötelezettségek ugyanis csak váltóból származhatnak; minden nyilatkozatnak tehát magára a váltóra kell vezettetni s igen tévedne, ki az óvást a váltó kiegészítő részének tekintve, a névbecsülőnek szóval tett és az óvásban 13* #