Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
100 OVI. SZÁM. felvett nyilatkozatát, váltói kötelezettség megállapítására elégségesnek vagy alkalmasnak tekintené. Az óvásnak jogi természeténél fogva nem lehet rendeltetése megállapítani azon személyeket, kik a váltójogi kapcsolatban egyik vagy másik minőségben szerepelnek; az óvás rendeltetése nem egyéb, mint igazolni azon tényeket, mik a váltói jogok fentartására vagy átalakítására vonatkoznak; mint feltétele a viszkeresetnek, vagyis bizonyos személyek ellen már szerzett jogok érvényesítésének, az óvás nem állapithat meg jogokat oly személyek ellenében, kik a váltón elő nem fordulnak, tehát a váltóüzlettel jogi kapcsolatban nem állanak. Végre nem látszik szükségesnek azt sem külön kiemelni, hogy a névbecsülö minőségét az elfogadás alkalmával kitüntetni tartozik, ha annak a jelen törvényben megállapított joghatályt kivánja tulajdoníttatni; mert, ha a váltóra egyszerűen nevét vezeti rá, nyilatkozata a körülményekhez képest feltétlen elfogadásnak vagy kezességnek fogna tekintetni. 67. §-hoz. Azok után, mik az utalvány és a névbecsülés jogi természetére nézve felhozattak, a 67. czikkben foglalt intézkedések bővebb indokolást alig kívánhatnak. Minden, mi a szükségben" utalványra vonatkozó egyes határozatok indokolására, különösen az elfogadás joghatályára s a viszkeresetre nézve a 65. czikkben felhozatott, fa 67. czikkre is alkalmazható, miért is e helyütt elégnek látszik egyszerűen a már kifejtettekre utalni. 68. §-hoz. A szükségbeli utalvány átalában azért használtatik, hogy a váltó által képvisel* fizetési igéret beváltása biztosittassék, annak czélját tehát nem csak a váltó elfogadása, hanem annak kifizetése is képezi; igen természetes tehát, hogy a váltóbirtokos oly esetben, midőn az elfogadó a fizetést megtagadja, ezt a szükségbeli utalVányozottnál tartozik keresni. A névbecsülő, ki a váltót valamely előző javára fogadja el, e tényével a fizetést csak feltételesen vagyis azon esetre igéri, ha a váltó az intézvényezett által lejáratkor ki nem fizettetik; a névbecsülö elfogadónak tehát sem jogában, sem kötelességében nem áll a váltót az intézvényezett mellőzésével kifizetni; a zavar ugyanis, mely az elfogadás megtagadásából eredeti, csak részletes és nem zárja ki azt, hogy a váltó lejáratkor czélját elérhesse. Ez okból teszi a jelen tervezet a váltóbirtokosnak kötelességévé, hogy a váltót az intézvényezettnek lejáratkor még az esetben is bemutassa, ha ez az elfogadást korábban megtagadta. A 68. czikk tehát csak a következetességnek felel meg, midőn a váltóbirtokost a fizetés hiánya miatt felvett óvás után kötelezi arra, hogy a váltót a névbecsülönek mutassa be. Hogy a tervezet 68. czikke a váltóbirtokos mulasztását egyedül az utalványozó, illetőleg a névbecsült és ennek utódai elleni viszkereset elvesztésével sújtja, — abban találja indokolását, hogy maga az utalvány, illetőleg a névbecsülés csak a most emiitett személyek viszonyait érinti; az utalványnak ép úgy mint a névbecsülésnek az a czélja, hogy az utalványozó, illetőleg a névbecsült s ennek utódai a viszkereset kellemetlenségei ellen biztosíttassanak; ha tehát a váltóbirtokos mulasztást követ el, hátrány csak a most érintett személyekre hárulhat; a méltányosság postulatumaként jelentkezik ennélfogva, hogy a váltóbirtokos azon személyek elleni viszkeresete elvesztésével ne sújtassák, kik a közbenjáráson kivül állanak, kik annak előnyeire igényt semmi esetben sem tarthatnak. .
