Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.

Irományszámok - 1875-55

LV, SZÁM. 41 Melléklet az 55, számú irományhoz* Ministeri jelentés a Hutnániával kötött kereskedelmi egyezmény tárgyában. Átalánosan elismert tény, hogy a nemzetközi forgalom tekintetében Magyarország főfigyelme, nevezetesen iparának fejlődése szempontjából, mindenekelőtt kelet felé irányozandó. Keleti szomszédjaink közt pedig Rumania az, mely első sorban bir reánk nézve kiváló jelentőséggel és pedig nemcsak azért, mert határainkkal közvetlenül érintkezik, hanem azért is, mert gazdaság és nemzetgazdászati fejlődés tekintetében első helyen áll a szomszéd keleti országok közt, és mert alkotmányi és egyéb újkori intézményei az érintkezést könnyebbé és biztosabbá teszik, mint más keleti országokkal. A magyar üzletvilág ezen előnyöket méltányolván, évek óta legélénkebben sürgeti épen a Rumániával kötendő kereskedelmi egyezmény létrehozását, mely kívánalom az összes kereskedelmi és ipar-kamaráknak, valamint az országosipar-egyesületnek felterjesztéseiben ismételve találta kifejezését. Ezen diplomatiai alaki nehézségek miatt soká halasztott ügy kielégítő befejezését találja a f. évi június 22-én az illető kormányok közt létrejött kereskedelmi egyezmény által. Fő előnye ezen egyezménynek minden esetre abban rejlik : hogy az eddigi határozatlan és sok visszaélésre alkalmat szolgáltató rendetlen viszonyok, melyek úgy iparunk, valamint kereskedelmi és hajózási forgalmunk tetemes kárára eddig Rumániában uralkodtak és melyek számos panaszt idéztek elő, most nemzetközi egyezmény által szabályoztatnak, és egyúttal azon folytonosan fenyegető veszély, hogy Rumania törvényhozási és közigazgatási utón kereskedelmünkre és iparunkra kiható sújtó és terhes rendszabályokat önkénytileg léptethetett életbe, a űz évre megállapított szerződés által elhárittatott. A rumániai kormány ugyanis a portával fennálló szerződéseink érvényét el nem ismervén, beviteli irányait folytonosan felemelte és még újabbi vámfelemeléseket vett szándékba, állampolgárainkat nagy és még mindinkább növekedő adónemekkel és illetékekkel sújtotta, nemkülönben iparczikkeinkre és gyártmányainkra belső fogyasztási adókat és hajózási illetékeket hozott be, mely intézkedések ellen minden szerződéses támpont hiányában csak nagy nehezen lehetett orvoslást találni. FŐRENDI IROMÁNYOK II. 1875/8. 6