Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-98
XCVIII. SZÁM. 393 Ily körülmények között igen természetes, hogy a központban mindinkább érlelődött a meggyőződés, hogy ezen ügyet az egész országra kiterjedő törvény által rendezni s pedig mielőbb rendezni kell, mely meggyőződést számos törvényhatóság részéről érkezett ugyanezt szorgalmazó feliratok és kérelmek csak növelték. Hivatalbeli elődeim részéről ezek folytán történtek is megfelelő adatgyűjtésre vonatkozó intézkedések, s a magyar országos gazdasági egyesület is fel lett kérve, hogy mindazokra nézve, mik a gazdasági érdekek megóvása szempontjából egy ilynemű törvényjavaslatba felveendők volnának, tüzetes véleményt adna, mely kérelemnek egy kidolgozott s általam több tekintetben figyelembe vett törvényjavaslatnak benyújtásával meg is felelt. — Ily előzmények után s azon czélból, hogy a cseléd és gazda közötti viszonynak lehetőleg megfelelő rendezésével az ország érdekelt lakóinak méltányos kivánalmai kielégítést nyerjenek, s az eddigi bajok lehetőleg orvosoltassanak, keletkezett a törvényjavaslat, melyet szerencsém volt a tisztelt ház asztalára letenni. E javaslat előterjesztésével nem kecsegtetem ugyan magamat, azon álreménynyel, hogy ezen javaslatomnak elfogadásával azon bajok, melyek a gazda és cseléd közötti viszonynak eddigi rendezetlensége folytán a napirendről lenem tűntek, mind orvosolva lesznek ; sőt igen jól tudom, hogy e bajoknak nagy része oly gyökerekből származik, melyek társadalmi, gazdasági s köznevelési viszonyainkban rejlenek, s • melyek csak e viszonyoknak szerencsés változtaval s különösen a szűkebb értelemben vett munkadij iránt minden polgárosodott országban napirenden levő kérdésnek szerencsés megoldásával fognak alaposan megszüntettetni ; mégis annyit merek reményleni, hogy e javaslat, Éa törvény erejére emeltetik, ugy a mint van, valódi szükséget fog pótolni s megnyugvással fog fogadtatni, mert rendet alkot ott, hol az eddig nem volt, megállapítja és megszilárdítja a jogérzetet, hol az eddig hiányzott vagy ingadozott, gyakorlati alapokon nyugvó és egyforma szabályt szab az ország minden lakosára nézve, és mi nem utolsó, gyors eljárást biztosit s minden illetékességi kételyt kizár. Ezek után s mielőtt a törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve a szükséges észrevételeket megtenném, még egy körülményt kell már e helyütt kiemelnem, s ez az, hogy e javaslatba oly intézkedéseket is felvettem, melyek tulajdonképen egy cseléd törvényjavaslat keretén túl esnek, értem azon intézkedéseket, melyek a mezei munkásokról és napszámosokról szólanak. (V. Fejezet). — Tevém ezt azon indokból, mert ezen tgj is sürgős rendezést igényel s a cselédügygyei rokon természetű, hol az inkább foglalhat helyet, mint a mezei rendőrségről szóló törvényben, (1840: IX. t.-cz.) melynek 37. és 38. §§-ban az eddig tárgyaltatott, továbbá mert ezen utóbbi törvénynek ide vonatkozó szakaszai a mai gazdasági igényeket nézőleg nem kimerítők, szerkezetökre nézve elavultak, s az eljárást illetőleg, melyet előszabnak, nehézkesek; végre mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen ügynek rendezése addig, mig magánjogi törvényeinknek codificálása eszközöltethetni fog, el nem odázható. . Bárha e tekintetben a merev elmélet szempontjából nem egy ellenvetés emelhető, azt hiszem, hogy azok, kik gazdasági munkaviszonyainkat s azok legégetőbb hiányait gyakorlatilag ismerik, csak helyeselni fogják, hogy ezen ügyet is a jelen törvényjavaslat keretébe bele vontam s a legkiáltóbb bajokat megszüntetni igyekeztem. Maga a törvényjavaslat hét fejezetből áll, melyeknek elseje átalános elvi kijelentéseket és a cselédek minden nemére vonatkozó átalános szabályokat (1—59. §§.); másodika a külső vagy gazdasági és belső vagy háztartási cselédekre vonatkozó különleges intézkedéseket, (60—68. §§.) foglalja magában; harmadika a szolgálati és cselédkönyvekről intézkedik (69—81. §§.) ; negyedike a cselédszerzőkről tartalmaz néhány szükséges intézkedést (82—83. §§.) ; ötödike a mezei munkások és átalában napszámosokról (82—106. §§.); FŐRENDI IROMÁNYOK II. 1875/8. 50
