Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-98
394 XCVIII. SZÁM. hatodika a törvény áthágásainak bűntetteséről szól (107—114. §§.); végre hetedike az illetékes hatóságokat állapítja meg (115—122. §§.). I. FEJEZET. Az lí-ső §. szabatosan körülírja min alapszik a szolgálati viszony s definitióját adja a gazda és cseléd fogalmának s kapcsolatban a 3-ik §-al minden kétséget kizárólag megállapítja, ki tekinthető cselédnek, ki nem, s ennek következtében kire alkalmazható a törvény, s kire nem A 2-ik §. az egész törvényjavaslatnak leglényegesb szakasza, jelzi a törvényjavaslat kiindulási pontját, a szellemet, mely azt átlengi s igen sok intézkedést magyaráz és érthetővé tesz. Ugyanis e szakasz kimondja, hogy a cseléd és gazda között a törvényjavaslat alapján keletkezendő viszony folytán a cseléd a gazda háznépének s mintegy családjának tagjává válik, miből következőleg ezen viszony a merőben anyagi kötelezettségeken túlmegy s kölcsönös erkölcsi kötelezettségeket is támaszt, és ezáltal oly irányban intézkedik, a melyben az intézkedés szükségét a gazda és a cseléd közti viszonyt illetőleg első rangú tudományos tekintélyek is hangsúlyozzák. A 4 — 11. §§-ok arról intézkednek, ki szegődhetik be cselédül, ki van jogositva a cselédfogadásra, mi tartandó az atyai vagy gyámi hatalomról s a katonai illetve honvédi viszonyról; ezekre nézve indokolás nem szükséges s csak a 8-dik szakaszt illetőleg jegyeztetik meg, hogy szükségesnek látszott az esetről gondoskodni, ha az atya vagy gyám a szolgálatba való lépéshez beleegyezését alapos ok nélkül, tehát a szolgálni vágyó s sorsán javítani óhajtó kiskorú személyes szabadságának sérelmével megtagadja; ez okból vétetett fel a provisio, hogy ily alapos oknelküli megtagadás esetében az atyai vagy gyámi beleegyezést az elsőfokú hatóság pótolhassa, fenmaradván az atya vagy gyámnak joga felébbezhetni. A 8. §-t illetőleg kérdésbe jött, nem kellene-e a törvényben kimondani, hogy 10 éven alóli gyermek szolgálatba egyátalában ne léphessen, még atyai vagy gyámi beleegyezéssel sem, nehogy ily gyermekek a szülők kapzsiságának áldozatul essenek. Ily intézkedés legközelebb Olaszországban történt. Miután azonban a gyermek-cselédek biztonságáról a törvényjavaslat 30. és 32. §§-ban kielégitőleg gondoskodva van s miután ily gyermek-cseléd szolgálat által sorsán gyakran tetemesen javithat, mely lehetőségtől azt megfosztani nem méltányos, a kérdéses intézkedést részemről mellőzendőnek találtam. A 12—26. §§-ok a szolgálati szerződésekről szólanak s mindjárt a 12. §. minden kétséget kizárólag megállapítja azt, hogy a szolgálati szerződés mikor tekintendő érvényesnek, nevezetesen megállapítja, hogy az szóbelileg is köthető, mi a gyakorlati életben nagy könnyítés különösen oly helyeken, hol, mint pl. nagy városokban, a cseléd-változtatás gyakori. — Foglaló a szerződés érvényéhez nem feltétlenül szükséges, mind a mellett annak természete és hatálya megállapíttatik és körüliratik. (16., 17. §§.) A 18. szakasz ugyanazon időre több helyre való szegődést tiltja, a 19. szakasz megállapítja az első szerződés elsőbbséget s a cselédre káros következményeket, ha egy időre több helyre szerződnék. Ellenben a 20. §. büntetést szab azon gazdára is, ki egy előbb törvényesen elszegődött cselédet tudva felfogad. A 22. §. azon eseteket sorolja fel, midőn a gazda jogositva van, daczára a törvényesen megkötött szerződésnek, a cselédet el nem fogadni; ezen esetek illetőleg okok oly természetűek, hogy alaposan feltehető, hogy a gazda a cselédet fel nem fogadta volna, ha azokat a szerződés alkalmával ismeri vala, — ugyanezen jogot adja a 23. §. a cselédnek is az ott felsorolt esetekben, a midőn a cseléd daczára a szerződésnek nem köteles szolgálatba