Főrendiházi irományok, 1875. I. kötet • 1-51. sz.

Irományszámok - 1875-27

174 XXVII. SZÁM. 34. §. Időleges katonai nyugdíjban részesült katonai egyéneknek, ha polgári, állam- vagy ezzel egyenlő szolgálatra való képtelenségük miatt helyeztetnek vissza a nyugállományba, a katonai ellátásba újonnan való visszavételre csak annyiban van igényük, a mennyiben azon idö, melyre nekik a katonai nyugdij időlegesen engedményeztetett, még nem járt le. Időleges nyugdíjnak az eredetileg kitűzött időtartamon túl való kiterjesztése semmi esetre sem engedtetik meg. II. FEJEZET. Sebesülési pótdijak. Átalában. 35. §. A sebesülési pótdíj a rendi csoportozatokon (36. és 45. §§.) belül a rendfokozatra, valamint a szolgálati időre való tekintet nélkül, csupán a megsebesülés foka szerint szabatik ki. Igény sebesülési pótdíjra. 36. §. Tisztek, katonai lelkészek és katonai hivatalnokok, kik ellenséges fegyver vagy más hadi szerek által, vagy béke idején is szolgálatuk teljesítésében saját hibájuk nélkül megsebesültek vagy súlyosan megsérülnek és ennélfogva hadképtelenekké válnak, szabályszerű nyugdíjukon kivül évi kétszáz forint sebesülési pótdijat kapnak. 37. §. Tisztek, katonai lelkészeknek és katonai hivatalnokoknak, kik a 36. §-ban jelzett módon egyik kezüket vagy lábukat vesztik el, a szabályszerű nyugdíjon fölül, sebesülési pótdíj fejében évi négyszáz forint jár. 38. §. Tisztek, katonai lelkészek és katonai hivatalnokok, kik a 36. §-ban jelzett módon testüknek két tagját elvesztették, vagy mindkét szemük világától megfosztattak, vagy csak igen nagy tárgyakat képesek közvetlen közelségből felismerni, illetőleg csak a világosságot a sötétségtől megkülönböztetni, a sebesülési pótdíj fejében évi kilenczszáz forinttal láttatnak el.