Főrendiházi irományok, 1875. I. kötet • 1-51. sz.

Irományszámok - 1875-27

XXVII. SZÁM. 175 39. §. A test valamely tagjának keresetet kizáró hasznavehetlen volta, valamint a fejnek, mellnek vagy a hasnak oly mérvű megsebesülése vagy súlyos sérülése, mely fontos életszervek működéseinek teljes és maradandó gátolását idézi elő, egy tagnak elvesztésével egyenlőnek tekintetik. 40. §. A sebesülési pótdíj azonban a 36. és 39. §§. eseteiben csak akkor jár ki, ha megsebesülés vagy súlyos sérülés által föltételezett hadképtelenség a sebesülés vagy sérülés megtörténte utáni öt évi időszakon belül áll be. 41. §. Sebesülési pótdíj elvileg véve csak állandóan adományoztatik. Ha azonban kivételesen valamely ez idoszerint hadképtelennek elismert és várakozási illetékkel szabadságolt katonai egyénnek, a fentebbi határozmányok értelmében sebesülési pótdíjra van igénye : akkor ez külön megbatározott időre is engedményezhető. Ha azután az ily katonai személy megsebesülés folytán beállott állandó hadképtelenség, rokkantság miatt nyugalomba helyeztetik, akkor az időleges sebesülési pótdíj állandóvá változtattatik át

a 42. §. Oly esetekben, a midőn kétséges, vájjon részesittessék-e átalában valamely tiszt stb. sebesülési pótdíjban, és ha igen, mily kiszabás szerint : akkor a közös hadügy ministe rium a felülvizsgálóbizottság javaslata alapján és az Összes idevágó körülmények számbavételével határozza meg: adassék-e a sebesültnek a rendszeresitett pótdijak egyike, és- ha igen, melyike ? A pótdíjfizetés kezdete. 43. §. A sebesülési pótdíj, mely a nyugdíjhoz hasonlóan oszthatlan és havonként előre fizetendő illeték, azon naptól jár, melyen a nyugállományba helyeztetés történik, s illetőleg a mely nap a közös hadügyministerium erre vonatkozó rendeletében határozottan ki van téve. A sebesülési pótdíjfizetés megszűnése, 44. §. A sebesülési pótdíj fizetése csak a következő esetekben szűnik meg : a) az illetékre jogosítottnak halálával,