Főrendiházi irományok, 1875. I. kötet • 1-51. sz.
Irományszámok - 1875-26
XXVI. SZÁM. 161 4. §. A jelen törvény 2. §-ában megnevezett helyeken közvetlenül vásárolt sóra nézve a só alapárához az eladást megelőzött év kezelési költségeinek (100 kilogrammra esö) hányada hozzá számitandó, — és pedig Sóvárott a helybeli hivatal kezelési költségeinek átlaga szerint, — Sugatagon, Szlatinán, Rónaszéken, Deés-aknán, Parajdon, Maros-Ujvárott, Tordán és Vízaknán az ezen termelési helyeken levő sót eladó összes hivatalok kezelési költségeinek átlaga szarint, — mihez azon esetben, ha a só a m.-szigeti sóhivatalnál adatik ki, a Szlatináról, Sugatagról és Rónaszékről M.-Szigetig felmerülő szállítási költségek átlaga is hozzáadandó. A termelési helyeken kivül az országban fennálló sóhivataloknál a só eladási ára akkép állapittatik meg, hogy a termelési helyek alap-árához az időnkénti szállítási költségek egészben, ezen hivatalok kezelési költségei pedig a megelőző év eredménye szerinti átlagban hozzáadatnak. Az ezen számítás alapján a sóárakon teendő változtatások mindenkor az illető év július 1-én léptetendők életbe. 5. §. Az 1868. évi XI. törvényczikk 3. §-a akkép bővíttetik, hogy a pénzügyminister a jelenleg fennálló kir. sóhivatalok közül azokat, melyek a viszonyok fejlődése folytán fölöslegesekké válnak, megszüntetheti. -, 6. §. A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy bizományos sóüzleteket is állithasson fel, s hogy a bizományosok részére munkájuk és költségük megtérítése fejében 100 kilogrammonként kiszámítandó megfelelő üzletdijat engedélyezhessen. 7. §. Hogy az 1868. évi XI. törvényczikk 1. §-ban megállapított irányelv minden viszonyok között keresztülvihető legyen, a pénzügyminiszter felhatalmaztatik , hogy Magyarország azon részeiben, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országokkal határosak, minden sóeladási raktárnál a sóárakat a jelen törvény 4. §-ának határozataitól eltérőleg állapithassa meg; az ebbeli eltérés azonban 100 kilogrammonként 54 krajczárnál nagyobb nem lehet. 8. §. Ha az ország déli és keleti határszélein a sócsempészet megakadályozása czéljából szükségesnek mutatkoznék, hogy a 4. §. határozmányai értelmében megállapított sóárak lejebb szállíttassanak: ennek eszközlésére a pénzügyminister szintén felhatalmaztatik. 9. §, Mindenkinek szabadságában áll, hogy nemcsak saját szükségletére, hanem az ország határain belül űzendő kereskedésre is a 2-ik §-ban megnevezett mármarosi és erdélyi termelési helyeken sót vehessen. FŐKENDI IROMÁNYOK L 1875/8. 21