Főrendiházi irományok, 1875. I. kötet • 1-51. sz.

Irományszámok - 1875-26

162 XXVI. SZÁM. Kik azonban Mármarosban vesznek sót kereskedésre, kötelesek ebbeli szándékukat az egész naptári évben átveendő sómennyiség megjelölésével a M.-Szigeten fennálló m. királyi bányaigazgatóságnak bejelenteni, mire a nevezett bánya-igazgatóság a sót utalványozni fogja azon bányáknál, hol azt a sókészlet, a kincstár saját szükségletére és a bányák kezelési viszonyaira való tekintettel megengedi. A sóvári főzött sót illetőleg megengedtetik, hogy e sónemet a pénzügyminister ezentúl is csak engedélyes sóárusok által és korlátolt menynyiségben áruitassa. 10. §. Az 1868. évi XI. törvényczikk 9. és 10. §§-ban emiitett kedvezmény iárusónak, valamint a feloszlatott határőrvidéken kiszolgáltatni szokott kedvezményi árú tengeri sónak ára a fennálló rendszabályok és megszorítások épségben tartása mellett következőleg szabatik meg : A) az erdélyi részekben, továbbá Kraszna, Közép-Szolnok, Zarándmegyék és Kővárvidék lakosai saját szükségletére Deés-aknán, Parajdon, Maros-Ujvárott, Tordán és Vízaknán hat (6) frt 85 krajczárral. A maros-portusi sóhivatalnál, mig e hivatal fennáll, hét (7) frt 40 krral. B) a mármarosi lakosság saját szükségletére Sugatagon, Eónaszéken és Szlatinán nyolcz (8) forint 60 krajczárral, mely árhoz azonban, ha a kiadás a m.-szigeti kir. sóhivatalnál történik, a termelési helyektől felmerülő fuvarozási költségek átlaga hozzászámittatik. C) A polgárosított határőrvidéki sóhivataloknál azon határőrvidéki lakosok számára, kik eddig is kedvezményi árú sóban részesültek —a kősó ára fejenként hat (6) kilogrammot számítva, hat (6) forint 30 krajczárral, mihez az eddig beszedett fuvarozási pótlék ezentúl is hozzá számittatik. A fennállott határőrvidék lakosai számára továbbá a fehér-tengeri só ára fejenként hét (7) kilogrammot számítva, öt (5) forint 85 krajczár-ral ; a szürke tengeri só ára, fejenként tiz (10) kilogrammot számítva, négy (4) forint 5 kraj-czárral állapittatik meg. D) Árva-, Liptó- és Turóczmegyék lakosai az előbb kiszolgáltatott gácsországi zöld só helyett mármarosi sóval láttatnak el, fejenként tiz (10) kilogrammot számítva. Ennek ára kilencz (9) forint 70 krajczárral szabatik meg. Az 1868. évi XI. törvényczikk 9. §-ának utolsó kikezdése hatályon kivül tétetik. 11. §. Horvátország szávántúli valamint a fiumei terület lakosai részére a kedvezményi árú fehér tengeri se, fejenként hat és fél (6V2) kilogrammot számitva, nyolcz (8) forint 25 krért szolgáltatik ki. A magyar-horvát tengermelléki halászok számára a kedvezményi fehér-tengeri só a szükséges ellenőrzési szabályok fentartása mellett négy (4) forint 75 krajczárért szolgáltatik ki. 12. §. A kir. sóhivataloknál Öt (5) kilogrammnál kisebb sómennyiség nem adatik el. 13. §. Gyári- és ipari czélokra a sótermelési helyeken Mármarosban és Erdélyben a tiszta kősó 58 krajczárért, a tisztátlan 38 krajczárért, Sóvárotta főzött só egy (1) forint 16 krajczárért és Fiúméban a tengeri só egy (1) forint 45 kraj-czárért adatik.