Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-252
CCLTI. SZÁM. 155 10. §. A bizottság az eredeti javaslatnak azon rendelkezéseit, melyekben az ügyvédségnek a közjegyzőséggel, vagy egyéb nyilvános hivatalokkal való összeférhetlensége szabályoztatott, kihagyatni vélte, minthogy erről amúgy is már egyéb törvények rendelkeznek. Azért is ezen szakaszba csak az ügyvédséggel össze nem férő üzletszerű foglalkozásokról szóló rendelkezés vétetett föl. Több ügyvédi egylet kizárási okul még azon esetet hozza javaslatba: ha egy ügyvéd az államtól rendelkezési illetéket húz; azonban ez inditvány el nem fogadtatott, mert e körülmény sem az ügyvéd önállóságát nem veszélyezteti, sem az ügyvédség gyakorlatától őt el nem vonja. II. FEJEZET. Az ügyvédjelöltekről. Az ügyvédjelöltek állása is rendezendő, mert ők képezik azon sarjadékot, melyből az ügyvédi kar tagjait nyeri. Ezen viszony rendezésénél különösen arra kell tekintettel lennünk, hogy a jelöltek kiképzése hathatósan előmozdittassék, s hogy ők különösen az Önálló ügyködésben gyakorlatilag bevezettessenek. Az ügyvédjelölt ugyan alárendeltje az ügyvédnek, azonban mégis biztosittatik részére némi önállóság az által, hogy némely esetekben főnökét helyettesitheti. Ezen önállóság hathatósan fogja a fiatal embert serkenteni, hogy fontos hivatását felfogja, és annak méltó betöltésére magát teljesen kiképezze. A szerkezet intézkedik, hogy a jelölt egész idejét a joggyakorlatban töltse, és hogy eleje vétessék azon már mindennapivá vált szokásnak, hogy a jelölt csak beiratja magát valamely ügyvédnél, és a beiratás után egyebütt foglalatoskodik. A 15. §. rendelkezései a helyettesitésről csak a fennálló polgári törvénykezési rendtartás szabványaihoz képest hozatnak javaslatba. Ugyanis azon feltétel alatt, hogy az ügyvéd a helyettesitett jelölt tetteiért felelős, megengedhetőnek vélem a tárgyalásoknál való feltétlen helyettesítést; mert sommás eljárásnál a polgári törvénykezési rendtartás 88. §-a megenged oly megbizottat, a ki nem ügyvéd; rendes eljárásban pedig a fösúly az ügyvédi irodákban szerkesztett perbeszédekre fektettetik, és a biróságok előtt az ily eljárásnál előforduló tárgyalások nem birnak azon fontossággal, hogy az ügyvéd személyes jelenléte feltétlenül szükségeltetnék, és az ügyvéd e szerint idejét egyéb fontosabb teendőkre szentelheti. A 16. §. rendelkezése szükséges, nehogy visszaélések történjenek. III. FEJEZET. Az ügyvédi kamarákról. Ezen fejezet képezi a javaslat legfontosabb részét. Ugyanis csak az ügyvédi kamarák helyes szervezete teszi lehetségessé, hogy azok a reájuk ruházott hatáskört, az ügyvédség valódi érdekében használják. Habár másrészről, akármily 20*
