Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.

Irományszámok - 1872-245

CCXLV. SZÁM. . 127 ségletek áraival arányban állniok, s igy ezek hullámzásaihoz képest valtozniok kell : czelszerübbnek látszik e dijakat külön törvényben szabályozni, mely szükség esetén ujjal pótoltatik : — mintsem a közjegyzői törvényt folytonos változtatások szükségének kitenni, melyek organicus törvényben némi nehézséggel járnak. A közjegyzőségről szóló törvénybe csakis a dijakra vonatkozó alapelveket szükség es felvenni. Ezek : 1. Annak meghatározása, hogy a közjegyző minő czímek alatt és szabály szerint számithat fel dijat és költséget (198. §). 2. Azon elv, hogy a közjegyző a díjszabályzat ellenére dija és költségei iránt szerződést nem köthet; kivéve a törvényben meghatározott rendkívüli körülmények esetén (199. §). 3. Utasitás a dijak felszámitása iránt egyes különös esetekben (200 és 201. §§). 4. A felek egyetemleges felelőssége a közjegyző irányában, és a közjegyzői dijnak és költségnek a birói dijakkal való egyenlővé tétele a végrehajtásra nézve. (202. §.) A felek egyetemlegessége itt természetesen csak a közjegyző irányában van meghatározva.; egymás közti kötelezettségük aránya a magánjogi elvek és e törvény szerint ítélendő meg. 5. A dij és költség fizetésének ideje (203. §.). A közjegyzőnek épen azért, mert felszámitása a törvény szerint azonnal kifizetendő s igy végrehajtható, meg kell adni azon jogot, hogy kielégítéséig az iromány kiadását megtagadhassa. 6. Azon kötelezettsége a közjegyzőnek, hogy a felszámitott dijat és költséget az ellenőrzés lehetségessé tétele végett mind az eredeti okiratra, mind a kiadványokra tartozik feljegyezni (204. §)* 7. A díjkövetelés elvesztése oly okiratoknál és kiadványoknál, a melyek a közjegyző hibája miatt érvénytelenek vagy használhatatlanok (205. §). 8. Intézkedés azon felek panaszainak orvoslása iránt, a kik magukat a közjegyző felszámitása által sértve érzik (206 §.)•; továbbá az eljárás módja ily panaszok eseteiben (207. §). 9. Intézkedés a helyettesítés esetében való dijak (208. §), valamint a törvényszéki irattárakban elhelyezett közjegyzői iratok kiadásáért járó dijak iránt (209. §). A mi az elsőt illeti: a javaslat szükségesnek tartotta kimondani, hogy a közjegyző a helyettessel a dijakra nézve nem egyezkedhetik ; s a dijak mind a helyettest illetik. Ily egyezkedés lehetősége ugyanis azon visszaélésre nyújtana alkalmat, hogy a közjegyző személyéhez kötött hivatalát alku utján állandóan olcsó helyettesre bizza. A második intézkedés, mely szerint a törvényszéki irattárakból kiszolgáltatott kiadványokért a rendes közjegyzői dijak járnak, indokolva van az által, hogy ez esetben az állam közegei ugyanazon szolgálatot teszik a feleknek, a melyet a közjegyzők. Ezen általános intézkedések azok, melyeket a javaslat az organicus közjegyzői törvénybe felveendőknek tart. A díjtételeket külön törvény állapitaná meg. E törvény rögtöni megalkotása azonban nem látszik czélszerünek. A díjtételek helyes meghatározására ugyanis adatok egyátalán nem állanak rendelkezésünkre; és a külföldi díjszabások nem alkalmazhatók teljesen hazai viszonyainkra. Valószínű tehát, hogy a leggondosabban megállapott díjszabályzatot is az első időben a tapasztalathoz képest gyakrabban kell változtatni, a mi törvényhozás utján nehézségekkel jár. A javaslat tehát a dijak szabályozását az első három évben az igazságügyministerre bizza, de kötelezi őt egyúttal, hogy ez idő lefolyta után a szerzett tapasztalatok alapján e dijak szabályozására nézve törvényjavaslatot terjeszszen elő.