Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-245
122 CCXLV. SZÁM. 3. A 137. §. azon esetekről intézkedik, a melyekben a közjegyző valamely eredetiben megőrzendő okiratot ideiglenesen kiadni tartozik. Ily esetekben egy teljesen hiteles másolat készítése és visszatartása azért szükséges, hogy az eredetinek visszaérkezéséig azt pótolja. 4. A 138. §. lényegileg a birói ügyviteli szabályokat követve — az iratok kezelése iránt ad utasítást. A szász közjegyzői törvény az erre vonatkozó intézkedést az igazságügyministerre bizza, ellenben az osztrák és hannoveri törvények a javaslathoz hasonló intézkedéseket tartalmaznak. 5. A 139. §. kimondja azon elvet, hogy a közokiratokról hiteles kiadványok és másolatok adhatók ki és pedig rendszerint az okiratot őrző közjegyző által. Ez utóbbi szabálytól, mely különösen a kiadványok nyilvántartása érdekében szükséges, csak is kivételképen — az alábbi 151. §-ban emiitett közjegyzői mulasztás esetében — van eltérésnek helye. A 140. §. azt határozza meg, kinek részére, és a 141. §. hogy mily alakban és szabályok szerint adhatók ki hivatalos kiadványok. A felek érdeke követeli ugyanis, hogy hiteles kiadványok csakis azok részére adassanak ki, a kikre nézve ez az okiratban meg van engedve. Másoknak és pedig csak az esetben, ha jogi érdeküket igazolják, a közjegyző a 148. §. szerint csak másolatot adhat. A 150. §. azonban fenhagyja ezeknek azon jogát, hogy a mennyiben magukat a hiteles kiadványra jogosultaknak tartják, a biróságnál keressenek orvoslást. 6. A 142. §. a kiadvány hitelesitésénck módját határozza meg, megegyezőleg az osztrák törvény hasonló intézkedéseivel. 7. A hiteles kiadvány nem tekinthető puszta másolatnak; hanem az mind azon esetekben, a melyekben a törvény, különösen a telekkönyvi rendtartás eredeti okirat felmutatását követeli, a közjegyzőnél őrizett eredeti felvétel helyét pótolja. Csakis igy válik lehetségessé, hogy egy részről az eredeti okirat — a jogügylet maradandó bizonyságául — állandóan a közjegyzőnél Őriztessék; másrészről oly esetekben, a midőn eredeti okirat felmutatása szükséges, ezen szükségnek a felek hiteles kiadvány által eleget tehessenek. Erre vonatkozólag intézkedik a 143. §., a melyben hallgatólag ki van mondva az is, hogy ha a kiadvány nem szabályszerüleg van kiállítva, az eredeti okiratnak sem hitelességével, sem joghatályával nem bir. 8. Az egyszerűség érdekében szükséges, hogy ha valamely okirat több önálló jogügyletet foglal magában, és a félnek csak egy ügyletre vonatkozó kiadványra volna szüksége : ily kivonatos kiadvány is meg legyen engedve. Ez képezi tárgyát a 144. §-nak. Természetes, hogy a kiadványon kivonati minőségének meg kell említtetnie. Egyébiránt, miután több összefoglalt jogügylet közül egyik korlátozó feltételeket foglalhat magában a másikra nézve : szükséges volt az ily kivonatok használatát némileg korlátozni és kimondani, hogy végrehajtást csakis teljes kiadvány alapján lehessen megrendelni. 9. A 145—147. §§-ok azon esetekről szólnak, a melyekben ismételt kiadványok szolgáltathatók ki. Ismételt kiadványra szüksége lehet valamelyik félnek; a másik fél érdeke azonban megköveteli, hogy ily kiadványok csak bizonyos feltételek mellett adathassanak. Erre vonatkozólag az osztrák törvény is nevezetes megszorításokat tesz. Ezért kívánja meg a javaslat a felek kölcsönös beleegyezését, mint oly szükséges feltételt, hogy ennek hiányában a bíróság is csak az esetben rendelheti meg ismételt kiadvány adását, ha a folyamodó valószínűvé teszi, hogy arra szüksége van és hogy az ellen semmi alapos aggály fen nem forog. Valószinüvé tétel alatt a bizonyításnak azon egyszerű módját értjük, mely szerint a folyamodó kérvényében előadja bizonyítékait, melyek felett a biró az ellenfél meghallgatása nélkül határoz. Ez az, a mit a német jogélet „ Bescheinigung" név alatt ismer. A hannoverai törvény ennél szigorúbb, és ismételt kiadványnak csak a perrendtartás szabályainak megtartása, tehát az ellenfél meghallgatása mellett ad helyet. 10. Még az egyszerű másolatok és értesitések tekintetében is fentartja a javaslat a szükséges óvatosságot. Innen a 148., 149. §-okban foglalt megszorító feltételek. Azoknak, a kiket ez jogukban sértene, a 150 §. nyújt orvoslást.
