Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-245
CCXLV. SZÁM. 123 11. A kiadványokra vonatkozó szabályokat a 151. és 152. §§-ok egészitik ki. Az elsőben zárliatáridö' van szabva a közjegyzőnek a megrendelt kiadványok kiszolgáltatására; a második pedig arról gondoskodik, hogy az eredeti közokirat elveszése esetén az egy hiteles kiadvány által pótoltassák. 12. A 153—159. §§-ok a közjegyzői ügyvitelben használandó könyvek vezetéséről adnak szabályokat. Leglényegesebb ezek között az ügykönyv, melynek kellékeit a 153, §. szabja meg. A közjegyző tartozik ebbe rendszerint minden felvett közokiratot napról-napra beiktatni; s e mellett az ügyszámot minden közokiratra és kiadványra rájegyezni. Az ügykönyv vezetésének módjára nézve a 155. és 156. §§-ok adnak utasitást. Az ügykönyv rovatait a külföldi törvények, illetőleg — a hol a törvény azt az igazságügyministerre bizta, annak rendelete különféleképen határozzák meg. Az ügykönyv hat, sót Szászországban hét rovatot foglal magában ; az ügylet keltének, minőségének, tárgyának vagy értékének, a felek lakásának, sőt az uj osztrák ügykönyvben a jegyzői dijnak, a szász ügykönyvben pedig a bélyeg-dijnak külön rovat lévén nyitva. A javaslat mindenek felett egyszerűsíteni akarta az ügykönyvet, a nélkül azonban, hogy a világos áttekintést nehezitse. Csakis oly rovatokat mellőzött vagy vont össze, a melyek csakugyan mellőzhetők voltak. így pl. szükségtelen az évszámot minden szám mellett kitenni, midőn a számok minden évben njra kezdődnek; továbbá külön rovatot nyitni a keletnek, mely az ügyszám alatt kényelmesen megfér; felesleges továbbá külön rovatot adni a dijaknak, a melyek minden eredeti okiratra úgyis rájegyeztetnek; ép oly felesleges külön irni a felek nevét és lakását, az ügyek minőségét és értékét. — A javaslat által megszabott négy rovatnak az a technikai előnye is van, hogy egy lapra kényelmesen beoszthatok. Az ügykönyvnek évenkénti bemutatása a törvényszék elnökénél — 157. §. — és egy másolatának a törvényszék irattárába helyezése, a közjegyzői ügyvitel ellenőrzésére szolgál. Az osztrák törvény évnegyedenkénti bemutatást kíván; azonban a szabályszerű ellenőrzésre rendes körülmények között az évenkénti bemutatás is elégségesnek látszik. 13. A 158. és 159. §-ok a többi könyvek vezetéséről intézkednek. A javaslat itt sem terheli a közjegyzőt felesleges munkával; és nem kivan többet, mint a mennyi az ügyvitel szabatosságra és a nyilvántartásra nélkülözhetlenül szükséges. 14. A 160. §. kimondja, hogy az ügyviteli nyelv a magyar. Ugyanezen szabály áll már a kir. biroságokra és törvényhatósági tisztviselőkre nézve is. Azon kivétel, melyet az 1868. évi XLIV. törvényczikk 5. §-a az utóbbiakra nézve megenged, a közjegyzőkre nézve nem szükséges, mert a közjegyzőségnek egyik alapfeltétele (2. §.) a hivatalos nyelv ismerete. LXII. Közjegyzői leváltárak. (161—166. §§.) A franczia törvények szerint a hivatalos iratok a közjegyző tulajdonát képezik, mely a közjegyző halálával annak utódaira is átszáll. Az iratokat tehát, illetőleg az irodát akár a közjegyző, akár örökösei szerződésileg másnak átadhatják és viszont; miután a felek ugyanazon irodához vannak kötve, a melynél irataik felvétettek, — az újonnan kinevezett közjegyzők is arra vannak utalva, hogy ily kész irodát szerezzenek. Ez a közjegyzői állás adás-vevéséhez vezet ; és a franczia közjegyzői intézménynek leggyöngébb oldala, mely semmi más közjegyzői törvénybe fel nem vétetett. 16*
