Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-245
114 CCXLV. SZÁM. XXIII. A felek kellékei az okiratok felvételénél. (69-70. §§.) Ezen szakaszok a felekre vonatkozólag két kelléket állapítanak meg. Az első : a felek rendelkezési képessége; továbbá a mennyiben a fél képviselteti magát, a meghatalmazás igazolása (69. §.). A második : a felek személy-azonosságának megállapítása (70. §.). Ezen elvek a külföldi törvényekben is megvannak ; és csak is az utóbbinak, t. i. a személyazonosság megállapításának eszközeire nézve van eltérés. Amiga bajor törvény szerint a közjegyzőnek a felek polgári állását és lakását is tudnia kell, addig az osztrák (1871.) törvény a személyazonosság constatai ás át két tanú, vagy második közjegyző által megengedi; a szász törvény pedig ezen constatálás módját egészen a közjegyzőre bizza. A javaslat a tanuk mellett egyéb segéd-adatoknak is helyet ad ; de annak megjegyzése, hogy mily módon történt a személyazonosság megállapitása : a 79. §. szerint egyik lényeges kelléke a közjegyzői okiratnak. XXIV. Tanuk az okirat felvételénél. (71-77. §§.) A 71. §. azon alapelvből indult ki, hogy a közjegyzőt teljes hitelesség illeti meg; és hogy ennélfogva tanuk jelenléte a közjegyző mellett rendszerint nem szükséges. Csak is egyes esetek — mint a 75. és következő §-ok esetei — olyanok, a melyekben a törvény, tanuk jelenlétét a felek érdekében és a közjegyző iránti bizalom fokozása végett kötelezővé teszi. Ez azonban csak is „a jelen törvény által kijelölt esetekre vonatkozik" ; mert egyéb esetekben, hol az eddigi törvények két tanú jelenlétét megkívánták, ennek szüksége megszűnik. A tanuk kellékeit a 72. §. több külföldi törvénytől eltéroleg ugyan, de különös tekintettel az 1368. évi LIV. t. ez. 191. és 193. §§-aira állapitja meg. Az osztrák törvény egyebek közt kizárja a tanúskodásból a nőket, továbbá azokat, kik azon nyelvet, melyen az okirat felvétetik, nem értik. A nők kizárására indokot találni alig lehet; nem is tekintve, hogy az ellenkeznék törvényeink és gyakorlatunk szellemével. Az okirat nyelvének értését pedig azért nem szükséges a tanuktól megkívánni, mert azok a 74. §. szerint az okirat felolvasásánál is mellőzhetők, és csak is az aláirás valódiságát bizonyítják. A 73. §. szerint második közjegyző jelenléte a két tanú jelenlétét minden esetben feleslegessé teszi. Ezen több külföldi törvénybe is felvett szabálynak indoka abban van, hogy a mint a közjegyző hitelesítése általában feleslegessé teszi a tanukat; ugy egy második közjegyző közreműködése is pótolja azon tanukat, a melyeket a törvény bizonyos esetekben az első közjegyző mellett megkíván. A 74. §. nem követeli a tanuk folytonos jelenlétét, sőt megengedi, hogy azok még az okirat felolvasásánál is mellőztessenek. Lehetnek ugyanis okiratok, melyek tartalmát titokban tartani a feleknek érdekükben áll. Bizonyítékot a törvény csak az iránt követel, hogy a felek az okirat tartalmát ismerik és azt aláirtak.
