Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.

Irományszámok - 1872-245

CCXLV. SZÁM. 1.13 A titoktartás kötelezettsége — a mint az 57. §-ban szabályozva van — a közjegyző bizalmi állásának sziikségképi következménye. Az 1871. évi VIII. törvényczikk 12. §-a hasonló kötelezettséget szab a birákra, részletesen meg is határozván a hivatalos titok közlésének bűntettét. XXII. A közokiratok felvétele átalában. (58-68. §§.) A közjegyzői intézménynek egyik sarkalatos elve, hogy a közjegyző által felvett okiratok közokiratok jellegével és a törvényes feltételek mellett teljes hitelességgel bírjanak. Ezen elvből kiindulva, a javaslat nem tartotta megengedhetőnek azt, a mit az osztrák törvény megenged, hogy t. i. a közjegyző a felek kérelmére magán-okiratokat is szerkeszthessen (58. §). Ez intézkedés ugyan is azt vonja maga után, hogy a közjegyző ez esetekben a törvény által alkotott szabályokon magát tulteheti és a megszabottnál magasabb dijt követelhet ; a mi magát az intézmény czélját és tekintélyét veszélyeztetheti. A javaslat 59. §-a csak átalában mondja ki, hogy a közjegyzői okirat, ha a törvény által megszabott lényeges kellékeknek megfelel : közokirat erejével bir. Kérdés támadt ugyan az iránt, vájjon nem volna-e czélszerü e szakaszban Összefoglalni mindazon lényeges kellékeket, a melyektől a közokirati minőség feltételeztetik. De ezen kellékek oly különfélék és a törvénynek különböző helyein oly világosan kijelöltetnek, hogy egy szakaszban való Összeszerkesztésük csak felesleges ismétlés és inkább tankönyvbe illő Összefoglalás volna. A javaslat ennélfogva a legtöbb külföldi törvény útmutatását követve, e szakaszban csak az átalános elvet állapítja meg, és a törvénynek különböző helyein, a hol lényeges kellék természeténél fogva előfordul, mindenütt világosan kimondja, hogy annak hiánya az okirat semmiségét vonja maga után. A 60 — 62. §§-ok a közokiratok felvételének átalános szabályait állítják fel azoknak tartalmára nézve. A mi különösen a 60. §-t illeti, több külföldi törvény megtiltja a közjegyzőnek az érvénytelen, tilos, vagy mások kijátszására czélzó ügyleteknél való közreműködést. A javaslat azonban nem téveszthette szem elől, hogy az 56. §-nak azon intézkedését, mely szerint a közjegyző a hatáskörébe tartozó ügyekben szolgálatát meg nem tagadhatja, részben illusoriussá tenné az, ha bizonyos esetekben még is a közjegyző belátásától tétetnék függővé annak közreműködése. A javaslat elégségesnek tartja azt, hogy ily esetekben a közjegyző a feleket aggályaira figyelmeztesse, e figyelmeztetést az okiratban is megemlítse, és ez által a közjegyzŐség tekintélyét az okirat semmiségi esetére is megóvja. A 61. §. azon intézkedése, hogy a közjegyző csak azon nyelveken szerkeszthessen okiratokat, melyekre nézve képességét kimutatván, jogosítványt nyert: a közjegyzŐség hitelének érdekében szükséges. Mert egy oly iromány, mely a közjegyző előtt ismeretlen nyelven harmadik személy által felvétetett, semmi biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy a közjegyző a közokiratok felvételének törvényes szabályait megtartotta. A béltartalomra vonatkozó szabályok kiegészítéséül a 62. §. a felek akaratának szabatos felvételét, és egyszersmind az illetőknek az okirat hordereje felől való felvilágosítását biztosítja. Azon intézkedések, melyeket a 63 — 68. §§-ok a közokiratok külsőségeire vonatkozólag tesznek, a dolog természetéből folynak. Főczéljuk : a hamisítást lehetetlenné tenni. FŐRENDI IROMÁNYOK V, 1872/5, 15