Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.

Irományszámok - 1872-236

CCXXXVL SZÁM. 37? Részletes indokolás. i. §• Ezen szakaszban a kártalanítás általános természete állapittatik meg. A vaspálya-vállalat mindazon sérülésért vagy halálesetért tartozik kárpótlással, mely üzeme által okoztatott. Az ezen törvényben megállapított felelősség csak magánjogi természetit. Mert azon esetben, ha a vasúti társaság személyzetét ilyen szerencsétlenség alkalmával mulasztás vagy gondatlanság terheli, vagy büntetendő cselekmény a baleset okozója, akkor ennek beszámítása nem ezen törvény értelmében, hanem a büntető törvény alapján történik. A kárt a vállalat még ezen utóbbi esetben is köteles megtéríteni és nem mentheti magát hivatalnoka vétkességével, mivel érte, mint megbízottjáért felelős. Vasúti szerencsétlenség esetében ezen §. második bekezdése szerint, mindig azon vélelem áll, hogy a kárt a vállalat hibája okozta. Azért a kártalanítás kötelezettsége alól csak ugy szabadulhat, ha bebizonyítja, hogy vagy elhárithatlan esemény, vagy harmadik tőle nem függő személy, vagy a sértett maga okozta a szerencsétlenséget. Az elhárithatlan esemény ismertető jellegét, a mint már fölebb említtetett, tüzetesen megállapítani nem lehet, s azért minden egyes esetben a bíróság lesz hivatva a felett határozni, vájjon a vis major felmentő körülménye feuforog-e vagy nem? 2. §. Csak az életvesztésre és a testi épség megrongálására vonatkozó kártalanítás foglaltatik ezen törvényben; más kártérítési követelések, mint podgyász stb. megtérítése az általános szabályok alá esnek. Kártalanítás, halál és testi sértés esetében követelhető. A halál esetében adandó kárpótlás kétrendü: 1. Megtérítendők azon költségek, melyek a halálos sértést szenvedett megkisérlett gyógyítása, ápolása és halálakor, temetkezése alkalmával felmerültek. Ezen költségek az Örökösök által igazolandók és a bíró, tekintettel az elhalt társadalmi állására, esetenkint fogja megvizsgálni, vájjon ezen költségek igazoltak-e vagy nem. A biró arra is hivatva van, hogy azon veszteséget, melyet a sértett a szerencsétlenség napjától haláláig keresetében szenvedett, a körülmények és az elhalt foglalkozása tekintetbe vétele mellett a jog és méltányosság szerint állapítsa meg. FŐRENDI IROMÁNYOK. IV. 1872/75. 4S