Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
CCV. SZÁM. 13 részletek osztályba-sorozását pedig a földbirtokosok képviseletének ellenőrzése és a becslőbiztos felügyelete alatt működő küldöttségekre bízza. E változtatásra annak meggondolása birt, hogy a katasteri telekkönyv kiigazítása oly feladat, melynek megoldására igen sok községben az intellectualis erők hiányoznak, mig a pénzügyministerium e részben, szükség esetén, elegendő számú katasteri mérnökkel is rendelkezhetik, s másképen is módjában van e munka olcsóbb és tökéletesebb kiállítását biztosithatni, így például intézkedhetik, hogy a különböző nemíí munkákat, melyekből a katasteri telekkönyv kiigazitása vagy elkészítése áll, nemenkint különböző egyének végezzék, a kiket a munka nehezebb vagy könnyebb volta szerint különbözőképen díjaz. A munka ilykép felosztása és szakszerint elkészítése lehetővé teszi, hogy a drágább munkaerő csak a legnehezebb műveletekre fordíttassák, hogy továbbá a munka egyes részeit a városokban dolgozzák fel, hol ezen mellékkeresetet nyújtó munkának jutányosabb elkészitésére elegendő erő kínálkozik. Sőt ugyanazon egyének, kik ugyanazon munkáért a községektől drága díjazást követelnének, a kormány részére kevesebbért kiállítják azt, mivel itt hosszabb időre találnak keresetet, sőt arra is alkalmuk nyílik, hogy magukat állandó hivatalra is alkalmasaknak bizonyíthassák. Mindezek által tetemes költségkímélés éretik el, s a községek, mint ilyenek, megmenekednek az aránytalan költség viselése alól, s a telekkönyvek rendszeres kiigazitása által a földadó-katasternek országszerte elhanyagolt nyilvántartása egyszerre és a különben el nem kerülhető külön és tetemes költség nélkül hozathatik rendbe. Az ezúttal előterjesztett törvényjavaslat indokolására térve, kiemelem mindenekelőtt, hogy az adózók részéről nagyobb bizodalommal fogadható az a törvény, melyből annak gyakorlati következése t. i. a fenfogó esetben a földadó mennyisége előre kivehető, mint melynek hatása a valószínűség homályában tartatik. Ez az ok, mi engem arra indított, hogy törvényjavaslatomban az állami földadó főösszegét harmincz millió forintban előre megállapítsam azon évre, melyben a földadó kivetése immár az uj alapokon eszközöltethetik. Tettem ezt azért is, mivel szükséges, hogy a kinyomozandó jövedelem ugy absolut mint relativ mennyiségével is lehetőleg megközelítse a valóságot. Ez pedig egyedül csak ugy remélhető, ha az adó főösszege előre meghatároztatik. Meghatároztatik méltányos és oly öszszegben, mely a földbirtokot a többi nemzeti vagyontényezőkhöz képest tul nem terheli. Mert ha a földadó főösszege már előre megállapittatott, ezáltal az állam adójövedelme, tekintet nélkül arra, hogy mennyi leend a a kinyomozandó tiszta jövedelem főöszszege, eleve biztosíttatott ; s igy e szempontból megszűnik az ok, miért a föld tiszta jövedelme, a valóságtól eltérőleg, csekély összegben állapíttassák meg. — Sőt a való meghamisítása által nyilvános kár háramlanék nem csak nemzetgazdaságunkra, hanem a magángazdaságokra is, mert ezáltal a földérték, úgyszólván, hivatalosan nyilváníttatnék a valónál csekélyebbnek; s igy gyöngittetnék a különben is gyönge földhitel, és pedig mhidenek felett azon vidékek kárára, melyeknek földjövedelme a valóságon alul állapíttatott meg. Ellenben az adó főösszegének előleges meghatározása nélkül a föld jövedelmének a valóságon alul tartása igen valószínű lenne ; — mi viszont számos és jelentékeny hátrányokat vonna maga után. A törvényhozás ugyanis azon kénytelenségben, hogy az állam jövedelmét biztosítsa, a kivetési százalékot kénytelen lenne annál magasabbra szabni, minél csekélyebb a becslés eredménye A mi meg arra a káros következményre vezetne, hogy a sokszor ki nem kerülhető egyenetlenségek, a melyeknek kártékony hatása alacsony adóláb mellett kisebb, — az adótétel magassága által eltürhetlenekké válnának.
